A minap a kezembe került egy újságcikk, amelyik a Spar-boltokban használatos "környezetvédõ" csomagolásról áradozik. A "kívülrõl újrapapír, belülrõl újrafeldolgozható" csomagolóanyagról lelkendezõ cikk olvastán csak azt nem értem, hogy mitõl környezetvédõ egy kétrétegû mûanyag-papír csomagolás, ha csak "újrafeldolgozható", de - mint a cikk is írja - a hazai rendszerben ez nem mûködik. Arról pedig nem is esett szó, hogy a kétrétegû papírba csomagolt párizsit az eladók még egy kis nejlonzacskóba is beteszik, arra árcédulát ragasztanak, és végül tûzõgéppel összetûzik. Ha jól számolom, így öt különféle anyagot kapok a párizsi mellé! Technológus legyen a talpán, aki ezt képes újra feldolgozni... Ehhez képest a hagyományos papírcsomagolás sokkal egyszerûbbnek tûnik - nem csak az újrahasznosítás szempontjából!

A másik hasonló jelenség a kenyeres pultoknál tapasztalható. A zsemlét-kiflit egy ideje a legtöbb helyen letéphetõ mûanyag zacskókban lehet hazavinni. Túl azon, hogy a mûanyagcsomagolás párazáró tulajdonsága miatt alkalmatlan a pékáru tárolására, a keletkezõ nejlonhulladék az újrahasznosítás szempontjából biztos, hogy kedvezõtlenebb, mint a hagyományos papírzacskó. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kenyérfélék csomagolására szolgáló selyempapírt egyes háztartásokban például ama nemes célra is felhasználták...