A monori telephelyû Regranulátum Kft. hulladékfólia újrafeldolgozásával foglalkozik. Ez a kijelentés tulajdonképpen nagyon jól hangzik, hiszen a fenti mondatot elolvasva megkönnyebbülten lélegezhetnénk fel: végre van, aki a mûanyag zacsit is újra tudja hasznosítani, holnaptól tehát lelkiismeret furdalás nélkül vásárolhatjuk a nyloncsomagolásba bújtatott mirelit babot vagy mosóport. Ám annak a bizonyos éremnek esetünkben is két oldala van.

Az egyik

A cég LDPE fólia feldolgozására szakosodott, egy régi német gépsorral dolgoznak 3 mûszakban, 3-4 fõs csapattal. A berendezés lényegében a következõképp mûködik: elöl beteszik a papírtól és PVC ragasztószalagtól megszabadított fóliákat (melyek lehetnek bármilyen szutykosak ill. bármilyen színösszeállításúak); majd azokat bent a szerkezet csíkokra szabdalja, átmossa, megolvasztja és granulátum formájában kiadja. Ebbõl az alapanyagból aztán hõkezeléses megoldással ismét fólia készíthetõ: meszes és tápos zsákok, mezõgazdasági és ipari takarófóliák, stb. Bár a Kft. maga is elõállít ilyen termékeket, túlnyomórészt inkább a granulátumot adja el (havi 35-40 tonna), amire állandó átvevõi vannak. A vállalat nem bajlódik begyûjtéssel, fuvarozással és szortírozással; a feldolgozandó fóliát - mely az ország minden részérõl érkezik - rendszeres beszállítói körtõl (pl. MÉH) veszi át már válogatott formában (azaz a telepre csakis LDP fólia kerül be).

A másik

A 12 éve megalapított vállalkozás léte pillanatnyilag erõsen megkérdõjelezhetõ, lévén már második éve nyereségtelennek mondhatja magát. Mivel saját forrásból nem telik korszerûsítésre, a szükséges beruházások anyagi fedezetéhez pályázatok révén igyekeznek hozzájutni; termelési kapacitásuk illetve eladásaik növelhetõsége leginkább ezen a részleten áll vagy bukik. Pénz hiányában még a telepen tárolt fóliákat sem tudják megfelelõ védõhálóval körbekeríteni, így aztán szelesebb napokon gyakran borítja zacskó képében megjelenõ égi áldás a környezõ telkeket és közterületet. Ami a beérkezõ anyagot illeti, jobbára olyan csomagolási hulladékfóliáról van szó, amely nagyobb kereskedõk, cégek háza táján keletkezik. A hulladékfólia lakossági szelektív gyûjtése tehát nem igazán illik ebbe a képbe; igény esetén valószínûleg nehezen lehetne besuszterolni a már meglévõ rendszerbe. (Mivel a Kft. csak elõválogatott anyagot vásárol, minden bizonnyal a beszállítókkal kellene megegyezni az esetleges lakossági gyûjtésbõl származó mûanyagzacskók átvételrõl; nekik viszont nem érdekük kisebb adagokban, rendszertelenül leadott - ráadásul átválogatásra szoruló - anyaggal foglalkozni...) Nos, akkor most voltaképpen hogyan is állunk ezzel az újrahasznosítással? VAN: mûködõ vállalkozás, technológia, gyártás, termék iránti igény. HIÁNYZIK: a cég fennmaradását biztosító anyagi háttér valamint a fogyasztói rétegeknél keletkezõ zacsi-szemét (az összes fóliahulladék tekintélyes része) átvételének lehetõsége.

K.K. (költõi kérdés): miért kell nálunk az ilyen és ehhez hasonló valóban hasznos vállalkozásoknak napi gondokkal küszködniük ahelyett, hogy gõzerõvel vetnék magukat környezetvédelmi szempontból jelentõsnek mondható munkájukba?