Miért is került a címben egymás mellé a sütőpor és a szódabikarbóna? Gondolom, sokan közületek elolvasták már a sütőpor összetevőit, így tudjátok is a választ: a sütőpor hatóanyaga, ami a felfújja a sütiket, nem más, mint a szódabikarbóna. Rögtön szembeötlik, hogy mindkét folyamat során két mól szódabikarbónából egy mól széndioxidot kapunk. Viszont mivel a sütőpor nem tiszta szódabikarbóna, ezért abból nagyobb anyagmennyiség produkálja ugyanazt a hatást. Akkor miért is ne használhatnánk szódabikarbónát (ráadásul kevesebbet) a sütinkhez?

Vessük össze a két anyag előnyeit és hátrányait! A szódabikarbónás sütés egyetlen hátránya az lehet, hogy a keletkező Na₂CO₃ (köznapi nevén mosószóda) lúgos kémhatású anyag, és az igazán kifinomult ízlésű sütifalók esetleg érezhetik az ízek között – bár a szóda koncentrációja a sütiben normál esetben nagyon alacsony, családom egyetlen tagja, jómagam sem éreztük soha kellemetlennek. Ha valakit mégis zavarna, akkor keverjen egy-két kanál tejfölt vagy joghurtot a tésztába, a savtartalmuk közömbösíti a szódát.

A felhasznált csomagolóanyag a 7 tasakos olcsó sütőpor esetén 4,79 g papír és 0,6 g műanyag csomagonként, ami egy kilogrammra számítva 45,8 g papír és 5,53 g műanyag. Ha szódabikarbónát veszünk egykilós kiszerelésben, 8 g műanyag csomagolást kell kidobnunk.

Az áruk pedig a következőképpen alakul: az olcsó sütőpor kilós ára 912 Ft (99 Ft volt 7x15,5 g), szódabikarbóna pedig 300-400 Ft-tól kapható webáruházakban, kiszereléstől függően. Vegyük még figyelembe, hogy sütőporból kb. másfélszer annyi kell, mint a szódabikarbónából, így az utóbbi még költséghatékonyabb (a drága márkákra ki sem számolom, nehogy valaki sokkot kapjon). Ha pedig az aggasztana valakit, hogy ugyan mikor sütöget majd el egy kiló szódabikarbónát, azt megnyugtathatom, hogy ez a vegyület még nagyon sok mindenre használható a háztartásban – erről a következő cikkben írunk.