Mielôtt belemélyedünk a körkörös gazdaság világába, nézzük meg, miért is olyan üdvözítő ez az új koncepció. Az EU-ban egy átlag polgár évente 15 tonna anyagot használ fel, és 4,5 tonna hulladékot termel. Jelenleg a gazdaság lineáris, azaz „kinyer-legyárt-fogyaszt-ártalmatlanít”. Ennek a modellnek az eredményei mára a kimerülő nyersanyagkészletek, a fokozott energiahasználat és a növekvő szeméthegyek.

A körkörös gazdaság gondolata egyáltalán nem új, hiszen a természetben mindenütt ez az elv érvényesül. Az anyagok állandó körforgásban vannak, semmi sem vész el, újrafelhasználásra kerül vagy átalakul, így a szemét mint fogalom nem is létezik. Ezt a gondolatot akarják átültetni a gazdasági életbe is, és körkörösebbé tenni azáltal, hogy maximalizálni próbálják a már kitermelt és legyártott anyagok felhasználhatóságát, és ezzel párhuzamosan minimalizálni a keletkezô hulladék mennyiségét. A cél az, hogy további gazdasági növekedés ne legyen egyenlő további nyersanyag-kitermeléssel. Gondoljunk csak bele, mennyi használható alkatrész, bútordarab, termék hever már most is a lerakókon kihasználatlanul!

Mit is jelent ez az újfajta szemléletmód a gyakorlatban? A kulcsszó az „újra”. Újrahasználat, újragondolás (meglévő termékeknek), újragyártás (régi alkatrészekbôl), szét- és újraszerelés, újrahasznosítás, upcycling (értéknövelő újrahasznosítás), és emellett természetesen javítás, visszaváltás, cserebere, közös használat, kölcsönzés, hogy csak néhányat említsünk a lehetséges alternatívák közül. Ahhoz pedig, hogy ezek a gyakorlatok elterjedhessenek, már a kezdetektől fogva gondos tervezés szükséges (ökodizájn), tehát hogy környezetbarát alapanyagok felhasználásával, tartós, de könnyen szétszerelhető és újra felhasználható termékek előállítása legyen a cél.

A termelői oldal mellett a fogyasztói szokásoknak is meg kell változniuk a körkörösség érdekében. A mai fogyasztói társadalomra jellemzô, hogy mindenből többet állítunk elő a kelleténél, mivel mindenkinek saját, külön bejáratú könyvre, fűnyíróra, hajszárítóra, tévére stb. van szüksége, és sok esetben azt is megvesszük, amit csak egyszer tervezünk használni. Példának okáért újra divatba kell hozni a kölcsönzőket, és ezeket a megszokottakon túl kiterjeszteni más termékekre is, pl. elektronikai cikkekre, bútorokra. A gyártók így inkább szolgáltatókká válnának (ami már önmagában is környezetkímélőbb), ezrét érdekük lesz minőségi és javítható termékeket árusítani. Fogyasztók helyett pedig használók leszünk inkább, és a tulajdonlás helyett a közösségi élet felvirágzása várható.

Tulajdonképpen a gazdaság teljes újragondolásáról van szó, rendszerszintű változásokról, amelyek rengeteg előnnyel fognak járni, ha sikerül fokozatosan áttérnünk rájuk. A piacnak eddig kiaknázatlan területei nyílhatnak meg, amelyek tudás- és munkaerőigényesek, ezzel akár több százezer új munkahelyet teremtve (a közlemény szerint 2030-ig 180.000-et az Unióban), miközben az erőforrások hatékonyabb felhasználásával hatalmas összegeket spórolhatunk meg. Mi pedig még időt is nyerünk, hiszen nem kell majd órákat tölteni azzal, hogy környezetbarát termékeknek és megoldásoknak járjunk utána, mert mindenki számára elérhetőek lesznek. És a szemetet sem kell majd olyan gyakran kivinni.