A raklapokat ugyanis már előttünk kipécézték maguknak farontó testvéreink, a szúk. A szú elleni legjobb védekezés a megelőzés, ugyanis ha egyszer berágták magukat, akkor nehéz dolgunk lesz a kilakoltatásukkal, és ha bevisszük őket a lakásba, terepet adunk nekik további bolyongáshoz, míg végül megtalálnak ágyat-asztalt és a dédi almáriumát.

Megelőzésképpen dolgozhatunk vadonatúj anyaggal, abban csak a legritkább esetben találhatók meg. Ha használt vagy régebbi anyaggal van dolgunk, és történetesen raklappal, akkor EUR raklapot válasszunk, az ugyanis az ilyen szerkezetkárosító ágensek ellen kezelve van (legalábbis egy ideig). Ezen felül érdemes előzőleg alaposan lekenni lenolajjal a felhasználni kívánt felületeket, ez ugyanis eltömíti a fa felületi pórusait, így azt a benyomást kelti a szúban, hogy a belseje sem lesz jobb, és nem próbálkozik. Sajnos a már bent tanyázókat nem lehet megszorongatni a felszíni lenolajazással, másrészt szinte biztosan lesznek nem lekenhető felületek, festékrétegek.

Ha megtörtént a baj, akkor választhatunk a kis hatékonyságú népi gyógymódok közül (pumpa+petróleum+viaszdugó, rendszeres kopogtatás, só-bors-fokhagyma-ecet keverék stb.), vagy pedig vegyszeres felületkezelést alkalmazunk. Ez lehet szintetikus vagy természetes eredetű, biológiai úton lebomló. Szerencsére az internetes tapasztalatok alapján az egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható növényi éterekből és olajakból készült (Jobeck nevezetű) szúölőszer a leghatékonyabb. Minden szer esetében azt kell elérni, hogy teljes mélységében áthatoljon a faanyagon, mert kontakthatásúak, azaz csak a szert tartalmazó faanyag elfogyasztása garantálja a barátaink elhallgatását. Vastagságtól függően ismételt kezeléssel véget vethetünk a bútorok hangoskodásának!