Tavaly novemberben a Humusz szakmai napot tartott az érdekelt piaci, minisztériumi felekkel a hulladékgazdálkodási törvénytervezetről. Ennek keretében kértük fel Bartus Gábort, hogy tartson egy összefoglalót a hulladékmegelőzési indikátorokról. Nem könnyű, hiszen olyasvalamit kell mérni, ami nincs. Kulcskérdés, hogy hogyan lehet kézzelfoghatóvá tenni a hulladékmennyiség csökkenését, a technológiák, életmódminták hulladékcsökkentő hatását. Kiindulhatunk abból a meghatározásból, hogy hulladékmegelőzés az a tevékenység, amelynek eredményeként elhasznált vagy melléktermék nem keletkezik; itt lényeges a hulladék vége státusz elhatárolása. Másrészt egyéb passzív tényezők, mint például a gazdasági válság fogyasztást mérséklő hatását is el kell tudni választani a mérés során.

Közelíthetünk a technológiák, termékek eredményei felől, de a fogyasztói oldal felméréseiből is levonhatunk következtetéseket. A hulladék mennyiséget ki lehet fejezni abszolút vagy relatív (GDP-hez viszonyított) makroindikátorokban. Ezek azonban keveset árulnak el az okokról és következményekről. A megelőzést folyamatában kísérő mérőszámok közül a magyarázó indikátorok a hulladéktermelést befolyásoló tényezőket, a fogyasztási jellemzőket és további gazdasági, szociális, kulturális paramétereket számszerűsítenek. A megelőzési megoldások hátékonyságát, intenzitását a teljesítmény indikátorokkal szokták mérni. Közelíthetünk azonban a hulladéktermelés környezeti hatásai felől is: ezt a hatás indikátorok mutatják. Az anyagmérlegen alapuló indikátoroknak pedig az a lényege, hogy makro szinten mutatják a fizikai anyagok áramlását. Bartus Gábor szerint ezt csak a végfelhasználáshoz képest még homogén nyersanyag állapotban lehet gazdaságosan mérni.

Az egyes felek érdekeiről, a minisztériumi tervekről bővebb információ itt: http://humusz.hu/hgtnap. Innen elérhető Bartus Gábor összefoglalója is.