Mi ihletett, ösztönzött Titeket a Zöld Projekt elindítására?
Szerettük volna ráébreszteni a diákokat, milyen nagy az egyén felelőssége, hogy mennyit tehet egyetlen ember a hétköznapjaiban, és ezzel példát is mutathat. Most már megnézik, melyik kukába dobják a banán héját, és meglátják a lehetőséget a tárgyakban: mi lehetne még belőle, hogy ne a kukában végezze.

Milyen hulladékos programok vannak az iskola életében?
Amivel a legtöbbet dolgoztunk, az a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése volt. Teafilterekből, kupakokból, üdítősdobozokból, újságpapírból készítettünk szelektív hulladékgyűjtőket. Teleplakátoltuk az iskolát a szelektív hulladékgyűjtésre felhívó plakátokkal, minden hulladéknak egy tanár volt az arca. A szerves hulladékot az iskolai kollégium kertjében komposztáltuk. Másik nagy projektünk a bögrekölcsönző volt. Az iskola leselejtezett egy régi polcos szekrényt, rendbe hoztuk, szépen kifestettük és megtöltöttük az otthon már fölös, megunt, csorba bögrékkel. A bögreszekrény a sulirádiós szoba mellett volt, az aznapi rádiós adta ki a bögréket az iskolai belépőkártyáért cserébe, amit visszaadott, ha a bögre szép tisztán a helyére került. Ráadásul a diákok az automatából és a büféből olcsóbban is kapták teájukat, kávéjukat, mert nem kellett megvenniük az eldobható poharakat. A bögrekölcsönzőt pedig limonádéval és sárgarépával népszerűsítettük. Kisebb programunkban összeszedtünk régi, összefirkált székeket, amiket az iskola már lecserélt volna. A diákok terveket adhattak le, hogyan szépítenék meg a székeket, a legszebbeket egy bográcsbuli keretében kivitelezhették. Karácsonykor minden évben van közös karácsonyfadísz és adventi koszorú készítés, ez évben természetesen csakis hulladékokból.

Milyen költségei voltak a programnak? Hogyan tudtatok spórolni?
A programjaink inkább energia-, mint pénzigényesek voltak. Befektetés volt pl. a festék a bögreszekrényhez, ennek a maradékát tudtuk használni a székekre is. A karácsonyfadísz-készítést teljes egészében meg tudtuk oldani a szakok hulladékaiból (a Kisképzőben tizenkét szak működik, pl. bőr, textil, bútor, az alkotásra termett hulladékok kincsestára).

Milyen akadályokba ütköztetek a megvalósítás során?
A legnagyobb akadály a diákok érdektelensége volt. Iszonyú nehéz úgy fenntartani a lelkesedést, hogy tudomást sem vesznek a munkádról. Év végére meg is fogyatkozott a csapatunk, de úgy érzem, így utólag egyikünk sem gondolja, hogy időpocsékolás volt, amit csináltunk.

Hogy éreztétek magukat a pályázatban résztvevő tanulók a program megvalósítása alatt?
Voltak nagyon szép perceink, és persze volt, mikor elfáradtunk. Szerintem csoportban dolgozni mindig nagyon élvezetes. Teljes szívünkkel meg voltunk győződve, hogy amit csinálunk, az jó, az menő. Megható volt, hogy mennyi szabadidejüket fordították emberek erre, hogy volt, aki nyolcadszor is megjavította a szétrugdosott üdítősdobozzikkurát-kukát, volt, aki átválogatta a szemetet, ami nem jó helyen landolt, és sorolhatnám tényleg sokáig. Ők az evolúció élharcosai, és ha mások az iskolából nem is, ők biztosan sokat tanultak ez alatt az év alatt.