A zenetörténet is kedveskedik nekünk olyan különleges “hangszerekkel”, mint Leopold Mozart Vadász-szimfóniájában a puskalövés és a kutyaugatás, vagy a Collegium Musicum 80-as évek underground zenéjében felbukkanó ajtócsapódás. Olvasatomban hangszernek minősül minden megszólaltatható hangforrás, legyen az zajkeltő eszköz vagy zenei hangot adó szerkezet, amely alkotásra ösztönöz kicsit és nagyot.

Zeneszerszámot nem csak éveken át áztatott, majd kiszárított különleges fából vagy csillogó rézből lehet készíteni. A házunk táján számos kidobásra ítélt lom alkalmas lehet a zenélésre. Vízzel hangolt üvegek, kaviccsal töltött palackok, méretre szabás után megmaradt műanyag csövek, különböző méretű konzervdobozok, elkopott fejű csavarok mind hangszerré változhatnak.

Talán egyik leghíresebb ütős zenekar a Stomp együttes. Bármiből ritmust csiholnak, legyen az seprű, szemetesvödör bádogfedele, olajoshordó, gumibelső.

Trinidad és Tobago szigetén született meg a stíldob nevű hangszer. Olajoshordók aljából kalapáccsal és pontozóval hangsíkokat alakítottak ki, így a ritmus- mellett dallamhangszerként is funkcionál.

Hazánkban is akadnak együttesek, amelyek a kezük ügyébe akadó tárgyakkal csinálnak zenét. Ilyen a Bélaműhely, valamint a balatonlellei Holazegy Ütős Együttes.

Végül egy sikertörténet Paraguay fővárosának nyomornegyedéből, Cateura szeméttelepéről. A városka lakossága a szemét újrahasznosításából él. Egy szemétválogató hegedűre hasonlító darabot talált, melyet megmutatott egy zenésznek, Favio Cháveznek. Célzott kutatást követően a szemétből hangszerek lettek, melyeken a mélyszegénységben élő gyerekek boldogan kezdtek játszani. Mára a zenekari próba mindennapjaik része lett. La Orquesta de Instrumentos Reciclados de Cateura néven a Metallica előzenekaraként turnéznak szerte a világon.