Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Összefonódóban

Év: 
2005
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Tömöri Balázs

Meghívást kaptunk egy egyeztetésre egy aludobozok hasznosításának terjesztésére alakult közhasznú társaságtól. Összetrombitálták a termékdíjtörvény módosítása által érintett vagy azzal foglalkozó gyártókat, kereskedõket, hulladékhasznosítással foglalkozókat, fogyasztóvédõket és minket is.


Az egyeztetésen gyakorlatilag kiderült, hogy a termékdíjtörvény módosításának szándékával hívták össze. a jogszabály eredeti célját a konkrét termékdíjtételek ugyan nem tükrözik eléggé, de látható például, hogy a kereskedelmi forgalomban lévõ aludobozos italok ára a közelmúltban jelentõsen emelkedett – köszönhetõen az új darabalapú termékdíjtételeknek. Így érthetõ az aludobozos trombitás szerepe – õt érinti talán legkedvezõtlenebbül a módosítás.
Az egyeztetésen minden szektor - így mi is - lehetõséget kaptunk, hogy röviden kifejtsük álláspontunkat az új jogszabályról. Élõszóban nemigen volt heves vita, az évek óta az újratölthetõ csomagolások életben maradásáért küzdõ kevés új érvet hallhatott.
Az ülést követõen kaptunk egy sajtónak szánt anyagot azzal a felkéréssel, hogy csatlakozzunk mi is hozzá, ha egyetértünk vele. a felületes olvasó minden bizonnyal elfogadhatónak tartotta volna az anyagot, nekünk azonban tengeteg kétségünk merült fel a szöveggel kapcsolatban.
A Charta „Összefogás a Versenyképes Környezetvédelemért” címet viselõ sajtódokumentuma
• beszél a megfoghatatlan „fenntartható fejlõdés” lufiról;
• tovább misztifikálja a hulladékhasznosítást;
• azt sugallja, hogy a termékdíjas jogszabály nem felel meg az Európai Unió csomagolásokról szóló direktívájának és gátolja az áruk szabad áramlását;
• azt sejteti, hogy a jelenlegi helyzet diszkriminál áruk és csomagolóanyagok szerint;
• azt mondja, hogy irdatlan és bonyolult a jogszabály okozta adminisztrációs teher.
Az adminisztrációs teher valóban nagy, és azzal egyetértünk: praktikus lenne ezen változtatni. Minket is megtaláltak jogszabály értelmezési kérdéseikkel a kisvállalkozások, akik tényleg nehezen tudják követni és betartani az új elõírásokat.
A dokumentum középtávú célja mégis tapinthatóan annak elérése, hogy a környezetvédelmi tárca az olyan szavakat, mint „úrajtölthetõ, visszaváltható, többutas, többször használható”  egyszer és mindenkorra elfelejtse, mert az eldobható csomagolóanyagok gyártói, forgalmazói és hulladékainak kezelõi mindezekben ellenérdekeltek.
A rövid távú cél pedig a termékdíj törvény õszi módosíttatása lenne, amikor legalább a hulladékcsökkentõ  megoldások életben tartására ösztönzõ paragrafusoktól szeretnék megfosztani a jogszabályt (pl. kötelezõ újratöltési arány, kötelezõ forgalomban tartási arány).
Az ugyanis tarthatatlan, hogy a fogyasztó a megdrágult eldobható aludobozos importsör helyett a hazai üveges sört veszi, viszi, issza…  Hiszen így kevesebb szemetet gyárthat a gyártó, adhat el a forgalmazó, masszírozhat a hulladékkezelõ, hasznosíttathat a koordináló szervezet, hasznosíthat és ártalmatlaníthat a környezetipar.
Az önkormányzatok tehát továbbra is arra kényszerülnek, hogy a lakosok pénzébõl oldják meg a hulladékos problémákat, élõhelyünk és a környezet állapota pedig felkerülnek a veszteséglistára.
Mi pedig még mindig azon vitatkozunk, hogy a visszaváltható vagy az egyszer használatos a kedvezõbb környezeti vagy munkahely-teremtési szempontból. Mennyivel egyszerûbb lenne a helyzet, ha a jogszabály módosítását megelõzte volna egy nyilvános, alapos és független hatástanulmány, illetve egy összehasonlító életútelemzés, mely megmutatja, hogy az egyes csomagolóanyagok milyen környezetterheléssel bírnak…