A szemétügy ilyen módon való megoldásában két környezetvédő szervezet  a Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom és a Magyarországi Zöld Párt  az ellenkampány eszközével gyakorolt nyomást a döntéshozókra. Tanulságos megvizsgálni az egyes települések eseteit.

Püspökszilágy: Sikeres ISPA-pályázat, ami mögött nem állt szinte semmi. Szakmailag kidolgozatlan, a lakosság nem támogatja, csak az látszik biztosnak, hogy az osztrák ASA lesz a beruházó. Ez a helyszín végül is két ok miatt bukott el. Nekünk a terület alkalmatlansága a fontosabb, de a népszavazáson az embereket valószínűleg jobban befolyásolta a polgármester ingatlanspekuláció-gyanús ténykedése.

Sződ: A képviselőtestületnek tetszik, főleg az adóbevételekre számítanak, talán a terület is alkalmas rá, nincs ingatlanspekuláció sem, az itt élők mégsem szavazták meg. Egy fontos dolgot ugyanis a hazai önkormányzatok többségéhez hasonlóan a sződi önkormányzatnál is elhanyagoltak: nem tartották fontosnak a lakosság bevonását. Az ott élők azonban a sarkukra álltak, s itt is elutasították a lerakót. A vélt és valós veszélyeken túl a népszavazás eredményét nagy valószínűséggel az határozta meg, hogy az emberek így tiltakoztak az ellen, hogy az őket érintő kérdésekről a hátuk mögött döntöttek.

Kosd, Kartal, Keszeg, Verseg, Hévízgyörk, Romhány: Akár Sződön, az önkormányzat áll szemben a lakossággal. A sorozatos elutasítások hatására az emberek egyre bizalmatlanabbak lettek a lerakóval szemben. Több településen a lerakó helyszínének kijelölése is gyanakvásra adott okot. A képet árnyalja az is, hogy a háttérben két hulladékos cég bírkózása is folyik a regionális lerakó majdani bevételeiért. Az összes településen ugyanaz a (megélhetési) civil szervezet kampányolt a lerakó ellen. Őket vélhetően az az Ereco támogatta, amelyik kiszorulni látszott a bizniszből. E civil szervezet fellépésének és a tisztességes tájékoztatás hiányának is köszönhetően a szavazásokat eldöntő félelmek jó része a tájékozatlanságból fakadt és teljesen alaptalan volt. Ezt annak ellenére el kell ismerni, hogy a végső döntés ismeretében elmondható, a népszavazások jó döntést hoztak. A piszkos háttér ellenére bízom benne, hogy az ott élők számára az a legfontosabb, hogy megtapasztalták, lehet nemet mondani egy rosszul előkészített önkormányzati döntésre.

Valkó: Egy váratlan igen, és mégse itt lesz. Talán itt az önkormányzat jobban tájékoztatta az embereket? Talán ezen a szegény településen nyomósabb érvnek számítottak a várt gazdasági előnyök, mint másutt? E kérdéseken érdemes elgondolkozni annak ellenére, hogy időközben eldőlt, nem is kell új lerakót építeni. Lehet, hogy felesleges volt az egész eddigi kálvária?

Gödöllő és Nógrádmarcal: Egy ésszerű megoldás, csak miért nem ezzel kezdték? A jelenlegi, remélhetően végleges döntés szerint két meglévő lerakó bővítésével oldódik meg a régió lerakási gondja. Az így megtakarítható pénzek révén talán több jut a régi lerakók felszámolására, rekultiválására, a szelektív begyűjtő rendszer kiépítésére és a másodnyersanyagok hasznosításának megoldására.

Pár dologban biztosak lehetünk: Erre a lerakóra már elköltöttek több száz millió forintot. Akik ezt a pénzt felvették (szakértők, lobbisták), azok biztosan jól jártak.

Ez a lerakó rengeteg indulatot kavart. Akiknek sikerült megakadályozni, hogy náluk legyen, most talán elégedettek, hiszen elkerülték egy rosszul előkészített beruházás szomszédságát. De az is lehet, hogy sajnálják a tiltakozásra elpazarolt időt, hiszen ha az állami szervek és az önkormányzatok rendesen teszik a dolgukat, akkor ezek a helyszínek valószínűleg fel sem merültek volna.

Ha az ügyet az egész ország szemszögéből nézzük, csak egyetlen dolgot mondhatunk rá: ami eddig történt, az hihetetlen mértékű pazarlás.

Forrás: EMLA ösztöndíjasainak írásai