Tisztelt Alexa Úr!

Köszönöm cikkemre érkezett észrevételét! Az általam jegyzett írást a Profikomp Kft. „Kommunális hulladékok mechanikai-biológiai kezelése” c. kiadványából, illetve a Bio-Genezis Kft. Hajdúböszörményi regionális hulladékgazdálkodási program technológiai tervezésébõl megszerzett információkból állítottam össze.

Ez utóbbi szöveges részében a vegyes hulladék fermentálása történik („az aprított hulladékot levegõztetett féligáteresztõ fóliával fedett kamrákban fermentáljuk”), a folyamat végén mégis komposztot kapnak (ekkor már a hajamat téptem). Az anyaghoz mellékelt technológiai ábrán a szilárd kommunális hulladék elõaprítása során mechanikai-biológiai kezelés történne.

Ez alapján gondoltam azt — noha a Profikompra konkrét utalás nem történt —, hogy Hajdúböszörményben az Önök technológiáját kívánják alkalmazni. Levele alapján kiderült, hogy nem ezt, hanem egy hasonlót, másikat. Tévedtem, elnézést kérek!

Talán nem sikerült megfelelõen tagolni a szöveget, talán nem a legmegfelelõbb helyre illesztettem be a Bio-Genezis Kft.-rõl írtakat, a megtérülési-bekerülési kritikám a Bio-Genezistõl elvonatkoztatva is fenntartom. Legyünk tisztában minden kiadással, ami a technológiával jár! A „mélyen hallgatás” kifejezés azért kívánkozott ki belõlem, mert a 23 oldalas technológiai ismertetõben csak a nyilvánvaló elõnyökrõl esik szó (mennyivel csökken a térfogat, a bûz, javul a fûtõérték). Persze örülünk neki, de nyilvánvaló, hogy mindezt nem kaphatjuk meg ingyen. Mégis, mi az ára?

Egy másik oldalról megközelítve a kérdést: A Hulladékgazdálkodási törvény és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint 3 mérföldkövön keresztül 2014. július 1-re a lerakott hulladékban maximálisan 35% lehet a biológiailag bomló szervesanyag-tartalom. E feltétel kielégítése nyilvánvalóan beruházásigényes, azonban naivság lenne azt feltételezni, hogy a hulladékgazdálkodási cégek a „35%-ot” határidõ elõtt szeretnék elérni, vagy akár annyira „bezöldülnek”, hogy önszántukból felülteljesítik azt.

A jogszabályok piaci magatartásra gyakorolt hatását figyelembe véve õszintén szólva erõsen kétlem, hogy a lerakót üzemeltetõ vállalkozások is úgy gondolnák, hogy — az Ön szóhasználatával élve — „valamit kezdeni kell” a minimálisan is 16-19% biológialag bontható szervesanyagot tartalmazó maradék hulladékkal. Amíg — az externáliát nem számolva — drágább lesz további 10%-ot kivenni a hulladékból biol.-mech. stabilizálással, mint azt a 10%-ot is lerakni a többi mellé, akkor azt bizony le fogják rakni, még akkor is, ha tudvalevõ, hogy a lerakás nem éppen környezetkímélõ módszer (azzal, hogy a legkörnyezetszennyezõbb lenne, nem értek egyet).

Gazdasági oldalról meglehetõsen igazságtalan a jelenlegi lerakó-létesítési rendszer: látszólag csak a teljes beruházási költség 10%-ába kerül (az önkormányzatoknak), a többi támogatásból megszerezhetõ. Ez persze a hulladékkezelési költségek megfelelõ elszámolását is eléggé torzítja.

Üdvözlettel:
Lukács Bence