Amikor fél 10 felé a kapu előtt megálltak az első versenyzők (anyuka, apuka, kisfiú), még nem úgy néztünk ki, mint akik átsétáltak a szivárvány alatt... A népek 10 óra felé kezdtek el jönni, összesen talán huszan-harmincan lehettünk (bár sosem voltam jó a tömegszámok dekódolásában...) és mindenki feltűnően jól érezte magát (ez pl. abból is látszott, hogy senki sem akart elmenni, majdnem mindenki zárásig maradt).

Módszer

Egyikünk ott állt a regisztrációs asztalnál és a Kedves Vendégek cókmókjából előkerülő tárgyakat próbálta értékkategóriákba sorolni. Minden vendég megkapta a sárga, narancssárga, piros és/vagy zöld cetlijeit a hozott cuccokért, majd a tárgyak felkerültek az azonos színkategóriájú asztalra - amire egy-egy szervező felügyelt árgus szemekkel. (Annyira azért nem kellett vigyázni!)

Eközben a Saját Tárgyaitól Megfosztott Vendég besétált a kiállítóterembe és végigmustrálta a Többiek által hozott holmikat. Ha látott valamit, ami iránt őrült birtoklási vágyat érzett, akkor azt a megfelelő színű cetlivel az asztal őrénél kiválthatta. (Persze voltak váltóértékek is, pl. 4 sárga cetlivel el lehetett vinni egy narancssárga cetlis tárgyat. Akár.)

Tapasztalatok

A legfelkapottabb a legalacsonyabb értékkategóriás asztal volt, lényegében a gyerekek rohamozták meg, ugyanis ide kerültek a legegyszerűbb tárgyak és a játékok (Miki Egér nyaklánc, Panda Maci kitűző, Azonosítatlan Használati Eszköz, stb).

A zöld asztal is nagyon népszerű volt, s nem csak a felnőttek körében. Ha már válogathattak, akkor mindenki igyekezett a "legértékesebb" dolgokkal távozni.

Bárki, akit megkérdeztem, hogy honnan tudott a börzéről, azt felelte, hogy a dpg-ről. (??) Mózes Andrea továbbította az eseményt valami levlistára, onnét jött sok ember.

Megmozdultak a Talentum Kör tagjai is, akik számára a cserebere nem volt szokatlan dolog, hisz a Talentum Körnek épp az a lényege, hogy folyamatosan kisegítjük egymást, többek között olyan holmikkal is, amire épp másnak nagyobb szüksége van.

Volt egy kis srác, akinek pl. az osztályfőnöke ajánlotta a börzét...

Ízelítő a kínálatból: hagyatékból megmaradt ilyen-olyan kancsócskák, levesestálak, edények; könyvek, játékok, hátizsák, bicajos sisak, pokróc, ágynemű, növények, vetőmagok, lekvár, stb.

Mindenki nagyon élvezte az eseményt és megkérdezték, mikor lesz a következő börze, mert jönnének.

Eljött a Vadon/Süni szerkesztősége is, és felajánlották, hogy a következő börze hírként bekerül mindkét újságba. Volt egy fiatal lány a rádiótól is, aki az Oxigénnek készített interjút egy kisfiúval, egy nagyival meg velem. Ő is el volt ájulva, hogy milyen jó dolog ez az egész.

Tartsunk még börzét? Rendszeresen?

Érdemes lenne 2-3 havonta. S hogy még jobban sikerüljön, a közös tapasztalatok alapján az alábbi javaslataim lennének: