Kérdőívünk elején a diákokra jellemző általános értékrendről próbáltunk képet kapni. A fiatalok legtöbbje  mint az várható volt  úgy vélte, hogy életükben az ifjúság helyzete bír a legnagyobb fontossággal. Ezt követte a környezet állapota, majd a munkanélküliség problémája. A gazdasági helyzet került a negyedik helyre, majd szorosan utána a belpolitikai történések. Az értékrend végén jelentős pontszámmal lemaradva jelent meg a nyugdíjasok helyzete, végül a rangsort az EU-csatlakozás problémája zárta (a felmérés az EU csatlakozási propaganda beindulása előtt készült). A második hely azt sejteti, hogy a fiatalok legalábbis elméleti szinten  tisztában vannak a környezetvédelem fontosságával, az ép környezet és az életminőség összefüggéseivel. Összetettégénél fogva külön vizsgálatot igényel, hogy ez az elméleti felkészültség a mindennapi környezetvédelemben (mint azt később a fogyasztói szokásokra irányuló kérdések válaszai is jelzik) miért nem jelenik meg ilyen egyértelműen.

Köztudott, hogy a fogyasztás motorja a reklám. A Szerinted általában igazat mondanak-e a reklámok? c. véleménynyilvánító kérdéshez  az árnyalt válaszadás reményében ? négy lehetséges variációt jelöltünk meg. A vártnál is lehangolóbb, hogy a megkérdezettek szerint a reklámoknak csupáncsak 1%-a igazmondó  s ehhez képest 19% azok aránya, akik szerint a reklámok egyértelmű nem mondanak igazat. A szavazatok maradék százalékán a 42%-ot elért csak részben mond igazat, illetve a 38%-os csak kis részben mondanak igazat osztozik.

Egy másik kérdéssel azt próbáltuk megtudni, hogy a korosztály vásárlói döntéseit saját véleményük alapján  mennyiben befolyásolják a reklámok. A kérdező biztosok szerint a diákok ennél a kérdésnél gondolkodtak a legtovább. A válaszok 68%-a végülis ezt a válaszadói bizonytalanságot tükrözi (34%-uk szerint a reklám általi befolyásoltság nála nem jellemző, 34% szerint viszont elképzelhető, hogy befolyásolja). Az egyértelmű reklámbefolyásoltságot a fiatalok 8%-a ismerte el, míg az egyáltalán nem 24%-os arányt képvisel. Ez utóbbi magatartási forma a gondolkodva vásárló (tudatos) fogyasztói rétegre jellemző. A felmérés szerint minden negyedik fiatal ilyen, és nem valószínű, hogy sokan csak azért ixelték be ezt a választ, hogy jobb színben tüntessék fel magukat (névtelen kikérdezésnél ennek nincs értelme).

Egy ezt követő kérdés kiértékelése világosan jelezte, hogy különbség van az elmélet (környezetvédelmi értékrend a második helyen) és a jellemző viselkedési forma között. Általában hogyan viselkedsz, ha a boltban nem találod az italt a keresett betétes csomagolásban? A reakciókkal kapcsolatban  ismerve a kereskedő-fogyasztó viszonyt, a magyar fogyasztóvédelem hiányosságait  nem lehettek illúzióink. Itt a válaszadók 22% azt jelölte be, hogy számára közömbös a csomagolás, 52%-a pedig szó nélkül megvenné az italt eldobó csomagolásban. A kérdezettek 9%-a úgy gondolta, hogy reklamálna az alkalmazottnál, és csupán 17%-uk döntene úgy, hogy a betétes csomagolást keresve inkább továbbmegy egy másik boltba.

Ennek és a kapcsolódó korábbi kérdéseknek részletesebb kiértékelése külön tanulmányt igényelne. Egy biztos: a csomagolóanyagokkal kapcsolatos helyzet, a környezet állapota és a jellemző fogyasztói magatartás között szoros összefüggés van  ami súlyosan veti fel a reklámipar, a csomagolóipar, a kereskedelem és a jogi szabályozást elmulasztó KvVM felelősségét.

Az egyik kérdésre adott válaszok szerint a vizsgált korosztályok 71%-a nem az eldobó csomagolások, hanem a betétes (többutas) csomagolási rendszerek fejlesztését tartja kívánatosnak. Természetesen tudjuk, hogy ez a magas támogatottság inkább elméleti (ld. az előbbi kérdésre adott válaszokat). Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy mennyire nevezhető környezet- vagy fogyasztóbarátnak az a politika, amelyik igyekezete tíz éve a többutas csomagolások eltüntetésére irányul. Ezzel a trenddel ugyanis a válaszadóknak csupán 10%-a értett egyet, vagyis álságos az ipar és a kereskedelem azon hivatkozása, hogy a betétes rendszereket a fogyasztók nem szeretik, az ő kívánságukra váltják azokat le eldobó csomagolással

Hajlandó lennél-e az általad termelt háztartási hulladékot rendszeresen különgyűjteni?, szólt az a kérdés, amelyik a fiatalok fogyasztási hulladékaiért érzett felelősséget firtatta.A kérdésre pont a fele válaszolt valószínűleg igennel, 29%-uk pedig teljesen biztos volt benne. Ez azt jelzi, hogy a fiatalok túlnyomó többsége tisztában van a szelektív gyűjtés fontosságával és alapvetően meg is van bennük a szándék a közreműködésre. Egyéb megerősítő információk hiányában illetve rosszul kiépített gyűjtési rendszer esetében ez a hajlandóság később valószínűleg csökken és megerősödhet a külön gyűjtést elutasítók (most 11%-os) aránya. A győri tapasztalatok szerint ugyanez az eredménye a bizalomvesztésnek is: ha a lakosság rájön, hogy különgyűjtési fáradozásának valójában nincs értelme (a szelektíven gyűjtött hulladékainak értelmes újrahasznosítása nem biztosított, vagy  ami még rosszabb  a szemétlerakóra kerül). A válaszadók 10%-a (8%) egyébként maga sem tudta, hogy közreműködne-e.

A kérdőív utolsó feladatként a válaszadóknak a felsorolt lehetőségek  fontosság szerinti  összerakásával egy saját hulladékgazdálkodási koncepciót kellett felállítani. A válaszok jelzése szerint a vizsgált csoportok tudják (vagy érzik) a hulladékokkal kapcsolatos helyes ökológiai sorrendet. A kérdezettek majdnem felénél a megelőzés került az első helyre, amit az újrahasznosítás, a szelektív gyűjtés majd a lerakókban történő ártalmatlanítás követett. A legkevesebb összpontszámot a végére maradt hulladékégetés kapta (bizonyára nem véletlenül).