Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Van egy fényképem

Év: 
2002
Szám: 
Tél
Szerző: 
Kalas György (Kisalföld / Hatszög)

Azt mondja a kozmetikusom, hogy írjak már valami vicceset a valóság-sókról. Hát bizony nem írok. Nem írok, mert szánalmas ez, úgy ahogy van. De azért sem írok, mert akkor kiderülne, hogy olyanról mondok véleményt, amit nem is nézek. Aki meg nézi, hát csak nézze, legalább végre megláthatja, hogyan gyárt a média nímandokból "sztárokat". Na persze csak arra a pár hónapra, amíg el lehet õket adni - aztán jöhet a következõ. Szárjelöltek akadnak majd úgyis mindig, akik pénzért hajlandók végigcsinálni ezeket az emberszabású állatkísérleteket. A lényeg a nézettség fokozása, mert ez hozza a reklámbevételeket, ebbõl van a suska.

Az más dolog, hogy az a társadalom, amelyik népének ezen a színvonalon adagolja a tömegkulturát - az meg is érdemli a sorsát.

A minap például az virított a címlapon, hogy egy Oki fedõnevû mutáns egymás után ötször ment élményszámba az aláterített Irén lepedõjén. Tényleg marha nagy sztori, de az enyém jobb. Oki le van ejtve -- sokkal izgibb lenne, ha a feketeképû madárkának jönne össze egyszer a dolog! Egy, a Hawaii szigeteken (és csak ott) élõ madárról beszélek, pontosabban háromról, mert mára csupán ennyi maradt meg belõlük. Egy hímet és két tojót számoltak össze az ottani madártudósok, mivel azonban a három madár felségterülete nem határos, esély sincs arra, hogy maguktól összetalálkoznának. Most az egész õslakosság azon fohászkodik, hogy a kétségbeesett ornitológusoknak sikerüljön valahogy költési idõszakban összehozni a nászt. Értik ugye? Szóval, hogy a fiúmadár kívánja meg valamelyik elébe terelt lánykát. Mert õk nem Okik, nekik fogságban nem megy a dolog. De ha nincs szaporulat, akkor bizony kész, kampó - kihal a Földrõl a Melamprosops phaeosoma is. Ez a latin neve, hawaii-ul po'ouli, ami annyit tesz, hogy feketeképû.

De képzeljék, vagyunk még néhányan, akiket innen, több ezer kilométerre Hawaii-tól sokkal jobban izgat ez a dolog, mint az agyonlihegett magyar valóság-só. Ami azt illeti a Hawaii szigetek valaha madárparadicsom volt. Volt, amíg fel nem fedezte a vidéket a homo konzumens nevû emberfaj és láncfûrészeivel, buldózereivel, autónak nevezett mûcsótányaival, újgazdag villanõvéreivel és élménytúristáival elõ nem adta a civilizáció (alá)valóság-sóját.

Azóta huszonöt, csak ott élõ madárfajt szavaztak ki végleg Hawaii-ról (és a Földrõl). Életterüket tönkretették, végleg kipusztultak. Ez a kis feketeképû pintyféle lenne a huszonhatodik kiszavazott faj.