Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az élelmiszer-adalékanyagokról

Év: 
2001
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Kiss Dominika, Szabadits Eszter

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának két tanulója, Kiss Dominika és Szabadits Eszter a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédõ Mozgalom Tudományos Diákkonferenciájára kiselõadást készített az élelmiszerek adalékanyagairól, valamint arról a vizsgálatról, amit ennek kapcsán egy budapesti lakótelepen és iskolákban végeztek.

 


Kis kannibálok

A Diákkonferencián a zsûri tagja volt Nádasdy Ferenc is. Mivel a téma és az elhangzottak elnyerték tetszését, meghívta õket Nádasdy Alapítvány Egészség és Életminõség címet viselõ szimpóziumára. Itt -- immár bõvített formában - szintén megtartották elõadásukat, nagy sikerrel. A téma és a vizsgálat a HuMuSz érdeklõdését is felkeltette, így egy teljes adást szenteltünk neki a Civil Rádió Ökocsúzli címû mûsorában. Az adás során rengeteg hallgatói telefont kaptunk, ami arról gyõzött meg bennünket, hogy az embereket élénken foglalkoztató problémáról van szó. Az alábbiakban a vizsgálat elõzményeit és eredményeit közöljük:

Az elõadáshoz a kutatásokat egy lakótelepen végeztük. Elõször egy bolt elõtt akartuk megkérdezni az embereket a témáról (élelmiszerbolt-élelmiszeradalékok), de a boltosok ezt másképp gondolták és rövid úton 'elüldöztek' minket. A sokadik bolt elõtti kaland után inkább a közelben lévõ nyugalmas lakótelepet választottuk. Kutatásainkat jobban díjazták az iskolákban, talán azért, mert volt némi protekciónk. Az Apáczai Gimnázium, valamint egy általános iskola alsós tanulóinak segítségével csináltuk meg a felmérést. A felmérések helyszínén szétosztottuk az általunk készített, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló szórólap-tervezetünket, majd egy hét múlva újból megkérdeztük az embereket.

A Nádasdy Konferencia után kaptuk meg az OÉTI-ben dolgozó Sohár Pálné telefonszámát, aki elvállalta, hogy átnézi a tervezetünket, és kijavítja benne a hibákat. Nagyon készséges volt, az egész megbeszélés alatt mondogatta nekünk, hogy igazából nincs nagy baj az adalékanyagokkal. A tervezetünkben az általa javasolt módosításokat végrehajtottuk.

Hogy miért is kezdtünk bele? Érdekelt minket, hogy mit is takarhat az a rengeteg E- szám, amit az élelmiszereken látunk. Vajon tényleg olyan veszélyesek-e, mint azt hallani lehet. Az egyik biológiatanárunk mondta, hogy le van írva egy "nagy-nagy könyvben", melyik E-szám mit takar, de bolond az, aki kibogarássza. Hát azt hiszem, most már nyugodtan állíthatjuk magunkról, hogy mi is ezek közé a bolondok közé tartozunk, de nem bántuk meg, sõt, reméljük segíteni tudunk másoknak is az eredményeinkkel.

Vizsgálatunk eredményei:

A kérdõívünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek hallottak-e ezekrõl az anyagokról, s ha igen, milyen ismeretekkel rendelkeznek róla. Igyekeztünk különbözõ korosztályhoz tartozó személyeket megkérdezni (korcsoportonként kb. 20-30 embert), ennek alapján a következõ eredményeket kaptuk: (a 9-20 éveseket iskolákban kérdeztük)

Korcsoport (év) Ismeri (%) Hallott róla (%) Nem ismeri (%)
9-10 5 5
16-17 25 55 20
20 65 30 5
20-30 30 60 10
30-50 30 45 25
50-60 15 30 55
60-70 10 20 70

A vizsgálat második szakaszában ugyanazokon a helyszíneken az E-számokról szóló szórólap terjesztése után egy héttel ismét kérdõíveztünk.

Korcsoport (év) Ismeri (%) Hallott róla (%) Nem ismeri (%)
9-10 5 5
16-17 25 55 20
20 65 30 5
20-30 30 60 10
30-50 30 45 25
50-60 15 30 55
60-70 10 20 70