Az élelmiszer-adalékanyagokról
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumának két tanulója, Kiss Dominika és Szabadits Eszter a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédõ Mozgalom Tudományos Diákkonferenciájára kiselõadást készített az élelmiszerek adalékanyagairól, valamint arról a vizsgálatról, amit ennek kapcsán egy budapesti lakótelepen és iskolákban végeztek.
Kis kannibálok |
A Diákkonferencián a zsûri tagja volt Nádasdy Ferenc is. Mivel a téma és az elhangzottak elnyerték tetszését, meghívta õket Nádasdy Alapítvány Egészség és Életminõség címet viselõ szimpóziumára. Itt -- immár bõvített formában - szintén megtartották elõadásukat, nagy sikerrel. A téma és a vizsgálat a HuMuSz érdeklõdését is felkeltette, így egy teljes adást szenteltünk neki a Civil Rádió Ökocsúzli címû mûsorában. Az adás során rengeteg hallgatói telefont kaptunk, ami arról gyõzött meg bennünket, hogy az embereket élénken foglalkoztató problémáról van szó. Az alábbiakban a vizsgálat elõzményeit és eredményeit közöljük:
Az elõadáshoz a kutatásokat egy lakótelepen végeztük. Elõször egy bolt elõtt akartuk megkérdezni az embereket a témáról (élelmiszerbolt-élelmiszeradalékok), de a boltosok ezt másképp gondolták és rövid úton 'elüldöztek' minket. A sokadik bolt elõtti kaland után inkább a közelben lévõ nyugalmas lakótelepet választottuk. Kutatásainkat jobban díjazták az iskolákban, talán azért, mert volt némi protekciónk. Az Apáczai Gimnázium, valamint egy általános iskola alsós tanulóinak segítségével csináltuk meg a felmérést. A felmérések helyszínén szétosztottuk az általunk készített, az élelmiszer-adalékanyagokról szóló szórólap-tervezetünket, majd egy hét múlva újból megkérdeztük az embereket.
A Nádasdy Konferencia után kaptuk meg az OÉTI-ben dolgozó Sohár Pálné telefonszámát, aki elvállalta, hogy átnézi a tervezetünket, és kijavítja benne a hibákat. Nagyon készséges volt, az egész megbeszélés alatt mondogatta nekünk, hogy igazából nincs nagy baj az adalékanyagokkal. A tervezetünkben az általa javasolt módosításokat végrehajtottuk.
Hogy miért is kezdtünk bele? Érdekelt minket, hogy mit is takarhat az a rengeteg E- szám, amit az élelmiszereken látunk. Vajon tényleg olyan veszélyesek-e, mint azt hallani lehet. Az egyik biológiatanárunk mondta, hogy le van írva egy "nagy-nagy könyvben", melyik E-szám mit takar, de bolond az, aki kibogarássza. Hát azt hiszem, most már nyugodtan állíthatjuk magunkról, hogy mi is ezek közé a bolondok közé tartozunk, de nem bántuk meg, sõt, reméljük segíteni tudunk másoknak is az eredményeinkkel.
Vizsgálatunk eredményei:
A kérdõívünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek hallottak-e ezekrõl az anyagokról, s ha igen, milyen ismeretekkel rendelkeznek róla. Igyekeztünk különbözõ korosztályhoz tartozó személyeket megkérdezni (korcsoportonként kb. 20-30 embert), ennek alapján a következõ eredményeket kaptuk: (a 9-20 éveseket iskolákban kérdeztük)
Korcsoport (év) | Ismeri (%) | Hallott róla (%) | Nem ismeri (%) |
9-10 | 5 | 5 | |
16-17 | 25 | 55 | 20 |
20 | 65 | 30 | 5 |
20-30 | 30 | 60 | 10 |
30-50 | 30 | 45 | 25 |
50-60 | 15 | 30 | 55 |
60-70 | 10 | 20 | 70 |
A vizsgálat második szakaszában ugyanazokon a helyszíneken az E-számokról szóló szórólap terjesztése után egy héttel ismét kérdõíveztünk.
Korcsoport (év) | Ismeri (%) | Hallott róla (%) | Nem ismeri (%) |
9-10 | 5 | 5 | |
16-17 | 25 | 55 | 20 |
20 | 65 | 30 | 5 |
20-30 | 30 | 60 | 10 |
30-50 | 30 | 45 | 25 |
50-60 | 15 | 30 | 55 |
60-70 | 10 | 20 | 70 |