Na idefigyeljen nyomozó úr, megmondom én magának úgy, ahogy van. Az a torony szégyeniben dõlt el! Õrá mutogatott mindenki, az egész falu aztat szidta. Az meg addig rühellte a pofáját a gazdája helyett, míg szégyeniben hanyatt vágta magát oszt kész.

Tudja nyomozó úr ezt a tornyot a császáriak elkívánták innen a francba. Csak a Pannongéesem szívózott, hogy így, meg úgy. Hát azt tudja-e, hogy elõször a falu közepére akarták felállítani? Látja, oda, arra a placcon a'.

Csak hát pekkük volt, mert idõben kitudódott, a falu meg beintett nekik. Tiltakoztunk, aláírtuk a papírt egy csómóan, hogy itt aztán ne sugározzanak. Van itt elég térerõ annak a három mobiltelefonnak, úgy hogy menjenek a francba. Guszti, a polgármesterünk is tökös legény, az is jól beintett nekik.

Lett aztán falugyûlés, ahová lejöttek a nagyokosok magyarázni, hogy mennyire kell itt nekünk ez a torony. Érti-e, nem nekik, hanem nekünk! Egy nagyfejû pannonos azzal kábított minket, hogy egy toronynak annyira kicsi a sugárzása, hogy majdnem nincs is. Mert hogy annyi vattos a torony, mint a villanykörte otthon. Mintha mindegy lenne. Tudja, ezek vagy ennyire hülyék, vagy minket néznek annak. Mert van szeme a tyúkomnak is, meg a lábamon is van tyúkszem. Mégse mindegy.

Mondtuk, hogy tegyék a tornyukat oda fel a dombra, a palackozóhoz. Ott nem lakik senki, az üzem meg még örülne is neki. Ááá nem, az nem köllött nekik. Azt mondták, hogy õk bemérték és mûszakilag nekik csak itt a jó a térerõ, sehun másutt.. Hát akkor most eldûlt. Hadd lesse a vakondok, hogy milyen az Élvonal.

Ide figyeljen nyomozó úr, megmondom én magának úgy ahogy van. Hazudnak ezek mind, ahanyan vannak. A sógor Dunaharasztiba lakik, õket meg ott a Westel hülyítette. Addig handabandáltak hogy így meg úgy, addig kavarták a helyrajzi számokat, míg végül odarondították nekik a nagy tornyot a játszótér közepire. A gyerekek ott mászókáznak rajta. A sógorék is tiltakoztak, voltak a tévében is, mer még Budapesten is tüntettek És mégis. Higgye meg nyomozó úr, akinek itt sok pénze van, azt csinál amit akar.

Mint ez a Pannongéesem is, itt e', Császárba.. Hiába intettünk mi be nekik, csak azértis vettek egy telket a temetõnél. A szélsõ utcánál, mert az már nem belterület, hanem az erdészeté. Hiába vannak az utca másik oldalán a házak, elmehetünk mi a francba. Aztán úgy sunnyogtak, mint szkínhed fejin a lapostetû. Dunaharasztin is ezt csinálták. Egyik hétvégén ideküldték a buldózert meg egy csomó melóst kezeslábasban. Nem szóltak azok egy büdös kukkot se, csak kikaparták meg bebetonozták a gödröt. A következõ hétvégén aztán jöttek a daruval és mire kettõt fingott vóna a lovam, már rá is tették az alapra a tornyot.

Hogy hallottam-e, mikor ledõlt? Hallotta a franc, nyomozó úr. Sötét éjszaka vót, én meg horkolok, meg az asszony is ugye. Hogy mindenki ezt mondja az utcában? Na és nyomozó úr, akkor meg mi van? Itt Császárba mindenki horkol. Mér maga nem horkol?

Ide figyeljen fõnyomozó úr, megmondom én magának úgy ahogy van. Ha eldûlt a torony, hát eldûlt. Császárba már csak ilyen a klima. A dolgok eldûlnek. A múltkor is, mire kimentem innen a kocsmából, akkorra eldûlt a biciklim. Pedig bejövet úgy nekitámasztottam a falnak, hogy csak ihaj. Mégis eldûlt. Oszt akkor maga mégse nyomozott nyomozó úr. Úgyhogy bizony mondom a klíma vót annak az oka, meg a szégyenkezís.