1. A biotechnológia soha nem fog megoldást jelenteni az éhezésre - az éhínségek oka nem az élelmiszerek hiánya, hanem az élelmiszerekhez és alternatív pénzforrásokhoz való hozzájutás hiánya válságok idején. Több, mint elég élelmiszer tartalék van felhalmozva a világon, mégis az alultápláltak száma több száz millió. Még ha fel is tételezzük, hogy a biotechnológia megnövekedett mezõgazdasági termelést eredményez, ha nem foglalkozunk a szegénység és éhínség strukturális okaival, a világ lakosainak jelentõs része továbbra is éhezni fog.

2. A biotechnológia függõségi viszonyt okoz - a biotechnológia és a monokultúrás mezõgazdaság együtt járnak egymással. A Harmadik Világ termelõi viszont kis területeken változatos mezõgazdaságot folytatnak. Ha átállnak a génmanipulált vetõmagok használatára, meg kell változtatniuk eddigi gyakorlatukat és azoktól a cégektõl fognak függeni, akik a vetõmagokat, vegyszereket, berendezéseket, stb. szolgáltatják. Indiában azok a gazdák, akik Monsanto vetõmagokat használnak, a vetõmag árán felül hektáronként 50-65 dollár "technikai díjat" kell, hogy fizessenek, valamint alá kell írniuk egy szerzõdést, amelyben kötelezik magukat, hogy csak a Monsantotól vásárolnak magokat Bs vegyszereket.

3. A biotechnológiai cégeknek nem szabad hinni - ha megnézzük, hogy a biotechnológia vezetõ cégei, mint pl. DuPont vagy Monsanto milyen környezetvédelmi múlttal rendelkeznek, semmi sem utal arra, hogy most lehetne bennük bízni. Ezek a cégek mindig is a nem fenntartható, ipari színtû, szociálisan kizsákmányoló mezõgazdasági eljárásokat szorgalmazták. Monsanto az egyik legnagyobb környezet szennyezõ az Egyesült Allamokban, felelõs az 1992-ben a környezetbe kibocsátott 2.6 milliárd kilógramm mérgezõ anyag 5 százalékáért.

4. A biotechnológia csökkenti a biodiverzitást - a biotechnológia bizonyos fajokat elõnyben részesít más fajokkal szemben, tovább csökkentve a meglévõ genetikai sokféleséget. Ma már alapvetõen csak néhány haszonnövény-fajtát termesztünk, míg az igazi fenntartható mezõgazdaságban sok különbözõ növényt termesztenek, mivel ez a legjobb védekezés a kártevõkkel, vírusokkal és idõjárás változásokkal szemben. A hagyományos fajták sokkal egészségesebbek és finomabbak is, mint a nagy hozammal bíró modernek, amiket a mezõgazdasági-vegyipari cégek terjesztenek.

5. A biotechnológia elõsegíti a "biokalózkodást" - a vegyiüzemek és üzleti érdekeltségek abból csinálnak hatalmas hasznot, hogy "kitalálnak" új fajtákat szokatlan gének párosításával, és az így létrejött új fajtákat termékként szabadalmaztatják. Sok fejlõdõ ország tiltakozott emiatt a Világkereskedelmi Szervezetnél, és hangot adnak annak az aggodalmuknak, hogy a szellemi tulajdonjogi törvényekhez hasonlóan, ezek a rendelkezések is csak a fejlett világnak elõnyösek. A monopoljogok komoly problémákat okoznak, mint pl. a nemzeti és közösségi jogok eróziója és a honos, hagyományos tudás elvesztése. A következmények a fenntartható élelmiszer-ellátás és életkörülmények elvesztése, és nem megerõsítése.

6. A világ éhezõi nem jó vásárlók - milyen bizonyíték van arra, hogy 20 év biotechnológiai kutatás és a ráfordított több milliárd dollár és megszámlálhatatlan tudományos munkaóra bármi hasznot is jelentene a fejlõdõ világnak? A legtöbb biotechnikai terméket a fejlett világ fogyasztóinak szánják. A Calgene cég 25 millió dollárért kifejlesztett "Flavr Savr" márkanevû paradicsomának az az elõnye, hogy 5 nappal tovább bírja a szupermarketek polcain. Sokkal több eredményt értek volna el, ha a biotechnológiára fordított összegek akár csak töredékét is a fenttartható és alternatív mezõgazdaság elõsegítésére használták volna.