A térkép azt mutatja, hogy még hány gigantikus létesítmény épül Budapesten és környékén, bevásárló és/vagy szórakoztató céllal. Bár egy ekkora városba a meglévõk is elegendõek lennének, rendületlen bizalommal dõl a befektetõk pénze az új fogyasztási és viselkedési mintákat nyújtó, átláthatatlanul nagy "kereskedõtemplomokba", maguk alá temetve komplett városrészeket, hagyományaikkal, történelmükkel együtt. Felborítják a megszokott közlekedési rendet, aztán a tömegközlekedés megoldását várják a várostól.

Máris a forgalom 45%-a a nagy áruházak részesedése (a GfK Hungaria szerint), így a kiskereskedõk nem nagyon rúghatnak labdába. Végleg eltûnõben vannak a szatócs<->üzletek, ahol szinte mindent lehetett kapni, ami a napi életvitelhez szükséges volt, így lassan az is kénytelen lesz hipermarketekben vásárolni, aki egyébként utálja õket. Lassan rászoktatnak, akit lehet, a heti egyszeri (autós...) bevásárlásra, pedig így egyértelmûen nagyobb a fogyasztás, hiszen teli hûtõszekrénybõl többet eszik az ember.

A társadalom komoly része kezd egyre jobban lecsúszni, egyre kevesebb esélye van arra, hogy egy ilyen puccos és drága helyen vásároljon. Külön zárt világot képeznek ezek a központok, virtuális teret kerítenek le a szakadt, büdös és zsúfolt városból. Mindent megtesznek a gyerekekért, kiszolgálják õket mindennel, hogy szinte az egész napot eltölthessék belül. Szimulált pompát és gazdagságot árasztó gettók ezek, a felsõbb rétegek számára és a többi csoport kizárására létesült életterek. Jó bennük lenni. Ha sokat vagyunk benne, elõbb-utóbb elhisszük, hogy a világ tulajdonképpen ilyen. Az álmennyezetre felhõk vannak festve, mûdzsungel és mesterséges forrás. Minden egy helyen.

Hetente adnak át a fõvárosban és a vidéki városokban egy ilyen "plázát", a választási kampány sûrûjében az se nagy baj, ha még nincs kész, ld. a vadiúj Lurdy-t, a fõpolgármester nagyot bírt így is domborítani. Itt már az is látszik, hogy az üzletek sem nagyon akarnak elkelni, megtelt a piac. A csepeli megaközpont is pang az ürességtõl.

Minden üres telket beépítenek, hogy még kevesebb legyen a tér és a levegõ. Budapest - átfogó területfejlesztési koncepció híján - minden lehetséges területet eladott, hogy zöldmezõs beruházásokkal felépülhessenek ezek a központok. Demszky Gábor már az nyilatkozza meglehetõsen cinikusan, hogy a centerek további terjedésének megálljt kell parancsolni. Hamarabb kellett volna.

Az óriási területen mûködõ hipermarketek filozófiája egyszerû: iszonyú nagy forgalmat bonyolítani, mindenkit leteríni dömpingárakkal, és csak 1-2 hónap múlva utalni a tartozásokat a beszállítóknak. Addig a pénz a mi számlánkon kamatozgat. Melyik kiskereskedõ tudja ezzel felvenni a versenyt?

A HuMuSz számára az a legkevésbé elfogadható a bevásárlóközpontokkal kapcsolatban, hogy iszonyúan be van csomagolva minden, és még a lehetõsége sincs meg annak, hogy egy felvilágosult vásárló elveinek megfelelõlen vásárolhasson, tehát ne adjon pénzt szemétért. Az alapvetõ termékeken kívül a "plázákban" kapható dolgok döntõ hányada felesleges és pazarló. "Világváros épül", mondják a kampányoló politikusok, ahol "otthon leszünk". Ez abból is látszik, hogy a térképen jelölt huszonegynéhány "center" közül csak kettõnek van magyar neve! Aki kitalálja, hogy melyeknek, ingyen vásárolhat bennük 12 évig, nyugodtan lehet ránk hivatkozni...