"Minél több Coca-Cola van otthon, annál több fogy el. A reggel hütõbe tett palack estére kiürül, - függetlenül attól, hogy félliteres volt-e vagy másfeles" - foglalta össze a tapasztalatot Horst Müller ûr, a német Coca-Cola marketingfõnöke. Tehát aki az italpiacot akarja uralni, annak minél nagyobb palackokkal kell teletömnie a polcokat. Az ilyenirányú erõlködéseket azonban sokáig behatárolta, hogy 1 literesnél nagyobb üveget a fogyasztó nemigen hajlandó hazacipelni. A megváltónak szánt PVC-vel azonban sok baj volt: kiszökött belõle buborék, palackízû lett az ital, és súlyos környezeti problémákat vetett fel.

1988-ban aztán a Coca-Cola bedobta a német piacra a "mûanyag csodafegyverét": a boltok polcait 1.5 literes eldobó PET- (polietilén-tereftalát) palackokkal árasztotta el. A rövid örömködésnek azonban gyorsan vége szakadt. A német kormány 1989-ben (lakossági nyomásra) olyan rendelkezést léptetett életbe, amely a 0.2-3 liter közötti mûanyag italcsomagolásokra egységesen 50 Pfennig betétdíjat rótt ki és a gyártóknak és a kereskedelemnek pedig kötelezõen írta elõ az üres csomagolások visszavételét és annak - saját rendszerben történõ - ártalmatlanítását.

A kereskedelem erre persze azonnal "beintett", a CC pedig kitakarította a polcokat és visszavonulót fújt. újabb egy év elteltével ismét megjelentek a CC PET- palackjai: ezúttal azonban már mint többutas, újratölthetõ mûanyagflaskák.

A németek rendeleti szabályozását ("Lex Coca Cola") - évek óta hiába ajánlgatjuk a magyar illetékes figyelmébe, õk inkább naiv "Megállapodás"-okat pislantanak alá (lásd: a KukaBúvár elõzõ számának errõl szóló, "A KTM és a multik" c. cikkét. Egyébként a magyar hulladékgazdálkodásnak évekre irányt szabó okirat egyik aláírója Roger Brown, a CC Amatil Bécsben élõ igazgatója...).

A nálunk elõször 1993-ban, a Pepsi által bevezetett többutas PET-palackok környezeti problémáiról már írtunk a KukaBúvárban (lásd: I. szám 8. oldal). Szomorú, de egyre inkább bebizonyosodik, hogy ezt a csomagolásfajták nálunk nem a fogyasztók érdekében (választékbõvítés, környezetvédelem) vezették be, hanem az üvegrendszer gyorsabb eltüntetésére (a profit növelésére).

A hazai plasztikhelyzet azóta annyiban tovább romlott, hogy az egyliteres üvegpalackok után immár a 0.33 illetve 0.5 literes kiszerelésnél is töretlenül folyik az üvegcsomagolás kirugdosása. A "Nagyágyút" követte a "Nagyslukk",- a két multi mûcsomagolását pedig immáron azok a palackozók is, akik két éve még esküdözve tették le nekünk az üveg melletti istenbizonyt (pl. Apenta).

Miközben évek óta egyértelmû, hogy az eldobó csomagolás visszaszorítása, a többutas csomagolás megmentése csak szigorú jogszabályokkal lenne lehetséges - a KTM a termékdíj piacszabályozó szerepében bízik. (Pedig maga sem gondolhatja komolyan, hogy pl. a kétliteres eldobó mûanyagpalackra kirótt 6o filléres termékdíjjal befolyásolni tudja a palackozó vagy a fogyasztó választását). Az akarathiányos, pongyola fogalmazású jogszabály alól egyébként a csomagolós multik sorra szerzik meg a mentességet - nem nehéz megjósolni, hogy az 1996-ra eredetileg tervezett kb. 5 milliárdos bevételbõl három se fog befolyni...

Csupán évek kérdése és a pukkanószörpöknél könnyen úgy járhatunk majd, mint Svédország és USA, vagy oda jutunk, mint a hazai ivólépiac. Mire az illetékesek felfogják, hogy hová vezet ez a nagy eldobálósdi és esetleg valóban be akarnak avatkozni - már nem marad üveg, amit megmentsenek.

Persze addig még van fejlõdnivalónk bõven. Amíg az USA átlagpolgára egy évben 6l liter Coca-Colát nyel és 870 kg. háztartási hulladékot termel, addig mi még csak 28 liter ill. 320 kg. szemétnél tartunk...