A z üdítõitalok azok a termékek, melyeknek a legnagyobb hatásuk volt és van a fejlõdõ országok lakosainak étkezési szokásaira. Általában elég olcsók ahhoz, hogy a szegényebb rétegek is hozzájussanak, ugyanakkor erõszakos reklámjaik következtében az irigylésre méltó nyugati társadalom jelképeivé váltak. A harmadik világbeliek szegénységük miatt esetleg mellõzik az alapvetõ élelmiszereket, és üdítõkkel helyettesítik õket. 1969-ben Zambiában rosszul tápláltság lépett fel a gyerekek között, az anyák ugyanis fantával és kólával táplálták õket, gondolván, hogy így a lehetõ legjobban bánnak velük. Abban az idõben az ndolai (zambiai nagyváros) gyermekkórházba rosszultápláltság miatt beutalt gyerekek 54%-ának kórlapjára „fantababy" volt írva. Ezekután a kormány betiltotta a fanta-reklámokat „a szegényekre gyakorolt hatásuk miatt".

A Rio de Janeiro-i élelmezési intézet egy 6-14 évesek között végzett felmérése magas fogyasztási szintet állapított meg kólából, fantából és pepsibõl. Vitaminhiányt és a szegényebbeknél a rosszultápláltság tüneteit is megfigyelték.

1974-ben egy mexikói pap beszámolója szerint a falusiak azt hitték, hogy mindennap inniuk kell az üdítõkbõl, ezáltal kevesebb természetes táplálékot, például gyümölcsöt ettek. Olyan családok is akadtak, melyek eladták zöldségeiket, gyümölcseiket azért, hogy üdítõket vehessenek.

Forrás: The Ethical Consumer Guide For Everyday Shopping