Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tisztességes reklám

Év: 
1995
Szám: 
Ősz
Szerző: 
kalas

Nem vitás: a tisztességes reklám a hulladékmegelõzés egyik hatékony eszköze lehetne. A tisztességes információkkal ellátott, kellõ ökológiai tudattal felvértezett fogyasztótól (de csak tõle) ugyanis már joggal várható el, hogy vásárlásánál a hulladékgazdálkodási szempontokat is mérlegelve döntsön az alternatívák között. Ezek híján kényszerûen a reklámról és annak tisztességérõl (vagy annak hiányáról) szólunk. A megelõzésrõl.

Abaj feltehetõen nem ott van, hogy a multinacionális cégek dörzsöltek. Sokkal inkább ott, hogy fogyasztói társadalomból maga az állam sem készült fel, és állampolgárait sem készítette fel annak rohamára.

A népi ellenõrök eltûntével a fogyasztóvédelem társadalmi bázisa a mai napig nem tudott hatékonyan megszervezõdni, a késve létrehozott Fogyasztóvédelmi Felügyelõségek tehetetlensége pedig külön cikket érdemel. (Nagyon várjuk!!! -szerk.) Egyik oldalon a több mint száz szétszórt fogyasztóvédelmi jogszabály követeli az egységes fogyasztóvédelmi törvényt, a reklámtörvényt viszont éppen a szabályozás teljes hiánya. Az évek óta vakaródzó jogszabály helyett a Reklámetikai Bizottság egy kifoltozott szocialista etikai kódex-szel próbál némi rendet tartani a piacot gyorsan lekaszálni ácsingózó vállakozók között.

Bár a reklám tisztessége a kapitalizmusban is etikai követelmény, - a hirdetések jelenlegi visszafogottsága nem annyira erkölcsi indíttatású (objektivitás igénye). Sokkal inkább köszönhetõ ez annak, hogy van egy Gazdasági Versenyhivatal és hogy a konkurensek árgus szemekkel lesik egymás hirdetéseit. Az igazi ütközetek nem a Bizottságnál, hanem a Versenyhivatal elõtt zajlanak, mondhatni példás gyorsasággal, következetes szakértelemmel.

De az sem kétséges, hogy a Versenyhivatal által kiszabott milliós nagyságrendû bírságok jóval hatékonyabban mûködnek, mint az etikai ejnye-bejnyék. Fõleg akkor, amikor azokat egy súlyos erkölcsi válsággal küzdõ országban osztogatja a nagytekintélyû reklámbizottság...

Persze ne legyenek illúzióink: az egymást feljelentgetõ cégek nem a környezetvédelem grál lovagjai és alapvetÛen mindannyian elfogadják "én a fogyasztónak nem hazudok ugyan, de nem is mondok el neki mindent" alapelvet. Egy vállalat leginkább akkor indít eljárást a konkurens cég ellen, ha annak reklámja (állításában vagy összehasonlításában) nyilvánvalóan sérti üzleti érdekeit. Az más dolog, hogy fellépésükben a Versenytörvénynek fogyasztók megtévesztését tiltó rendelkezéseire hivatkoznak.

A multik dörzsöltségét emlegetve kérném a Tisztelt Olvasót, hogy ne legyen naiv: ezek a cégek a világ isten tudja hány piacán jelen vannak, halálpontosan tudják, hogy mit miért tesznek és nekik abból milyen elõnyük származhat. Pontosan ki tudják számolni, hogy a pozitív jelentéstartalmú környezetbarát jelzések és jelzõk alkalmazásával hány százalékos forgalomnövekedést remélhetnek.

Sajnos számos tisztességtelen reklám használja ki a jelenlegi szabályozatlan helyzetet. Elgondolkodtató, hogy a KTM eddig egy esetben sem kezdeményezett ellenük versenyhivatali eljárást.