Ráég a körmünkre

  • 2017. december 19.
  • sklania

Az Európai Unió műanyagszemetének negyven százalékát külföldre – többnyire Ázsiába – exportálja. Aminek részben vége. A kínai kormány idén júliusban ugyanis bejelentette, hogy ez év végétől az egyéb hulladékok mellett megtiltja a műanyag-behozatalt. Kérdés: belefulladunk-e a szemetünkbe, vagy gyökeresen átalakítjuk az életünket?

Aki Dunakeszi és a Nyugati pályaudvar között jár vonattal, naponta láthatja a sínek mentén felhalmozott kommunális szemetet. Széttört tévék, monitorok és egyéb hulladékok zsákolva és anélkül. Miközben lenne hova szállítani, feldolgozni, szétválogatni a feleslegessé vált termékeket.

 

Roppant lehangoló látvány, még akkor is, ha itthon fényévekkel jobb a helyzet, mint a világ számos más pontján. Tavaly áprilisban például Guatemalavárosban négy embert temetett maga alá a heves esőzések miatt megcsúszó szemétdomb. 2015 decemberében legalább 69 embert ölt meg egy hulladékból és építési törmelékből álló hegy a kínai Sencsenben.

 

Fotó: Reuters

 

Műanyag palackokkal megrakott kínai tricikli

 

Az ottani mérnökök hónapokig hiába figyelmeztették a hatóságokat a domboldal instabilitására. Idén márciusban hasonló katasztrófa történt Etiópia fővárosában, ahol hatalmas szeméthegy omlott az ott kutató nőkre és gyerekekre. A hatóságok negyven áldozatról és számos eltűntről számoltak be.

 

Addisz-Abeba legnagyobb ilyen jellegű telepére ötven éve hordják a hulladékot. A halmok közelében apró házakat is felhúztak, hogy a megélhetésüket a szemétből remélők minél közelebb legyenek munkahelyükhöz. Áprilisban Srí Lanka fővárosától, Colombótól nem messze erős széllökés döntött egy túl magasra épített szeméthegyet 150 házra.

 

A háztartási hulladékból, törött üvegből, ételmaradékból és autógumiból álló áradat helyenként öt-hat méter vastagon takarta be a vityillókat. A hulladékhegyek akkor is veszélyesek, ha nem omlanak le.

 

Mivel számos országban a szemetet nem válogatják szét, az ételmaradék, a műanyag, a növényi hulladék, az építkezési törmelék egy helyre kerül. A gyorsan bomló hulladékból metángáz szabadul fel, amely berobbanhat.

 

A szemét jelentékeny részét a folyók mossák a tengerekbe. Két német kutatócsoport a minap arról publikált, hogy tíz folyó felelhet akár évi négymillió tonna műanyag óceánba kerüléséért. Ez a tíz folyó: a Jangce, a Sárga-folyó, a Hajho-folyó, a Gyöngy-folyó, az Amur, a Mekong, az Indus, a Gangesz, a Nílus és a Niger. Európai vízfolyás nincs a listán, pedig ezek is bőséggel szennyeznek.

 

Idén áprilisban jelent meg, hogy egészen az Északi-sarkvidékig szállítják az óceáni áramlatok az Európa és Egyesült Államok körüli vizekbe kerülő műanyaghulladékot. Grönlandtól keletre és a Barents-tengerben négyzetkilométerenként több százezer, főleg apró műanyaghulladék lebeg. A szemét döntő része Európa, valamint Észak-Amerika felől sodródott északra.

 

Egy kontinenssel odébb, Kenyában augusztus végén lépett életbe a világ legszigorúbb műanyagzacskó-ellenes törvénye. Akár négy év börtönbüntetéssel vagy negyvenezer dollárnak (tízmillió forint) megfelelő összegű pénzbírsággal sújthatják a műanyag zacskók gyártóit, árusítóit vagy akár használóit.

 

Fotó: Reuters

 

Maraburaj Kenyában egy nairobi szeméttelepen

 

Az MTI azt is kiemelte, hogy a kelet-afrikai állam immár egyike azon több mint negyven országnak – idetartozik egyebek között Kína, Franciaország, Ruanda és Olaszország –, amelyek betiltották, korlátozzák vagy különadóval sújtják az egyszer használatos csomagolóanyagokat.

 

Az intézkedés nem előzmény nélküli, ugyanis több afrikai országban hoztak már hasonló törvényt, például 2013 óta Mauritániában pénzbüntetés és egy év börtön, 2005 óta Eritreában, 2008 óta Ruandában is pénzbüntetés jár a nejlonzacskó használatáért.

 

– Ha így folytatjuk, akkor 2050-re több műanyagszemét lesz az óceánban, mint hal – idézte Habib El-Habr tengerihulladék-szakértő szavait az MTI. A szakember szerint a műanyag zacskók az emberi táplálékláncba is bekerülnek a halak és egyéb állatok révén. Kenya fővárosa, Nairobi egyes vágóhídjain előfordult, hogy az emberi fogyasztásra szánt tehenek gyomrából húsz műanyag zacskót távolítottak el.

 

A feldolgozással is lehetnek gondok. „A világ elektronikaihulladék-fővárosa, a világ elektronikai temetője, a világ szemétfővárosa” – efféle metaforákkal illették egy évtizeden keresztül a kínai Guiyu várost, ahol közel ötezer, többnyire illegális műhely és szétszerelő kisüzem működött. Évente 1,6 millió tonna elektronikus hulladékot dolgoztak fel, a kinyert nemesfémek, műanyagok és újrahasználható részek több mint 800 millió dollárnyi bevételt jelentettek a helyieknek.

 

Fotó: Reuters

 

Papír-újrafeldolgozás Sanghajban

 

Egyes szakértők szerint a világ elektronikus hulladékának közel hetven százalékát Guiyuban dolgozhatták fel – olvasható a Bloomberg BNA tavalyi cikkében. Az importra épülő aranybányának befellegzett, Guiyu szellemváros lett. Nem az elképesztő mértéket öltő környezetszennyezés miatt, hanem mert a hatóságok bezárták a műhelyeket. Akik továbbra is hulladékfeldolgozással akarnak foglalkozni, azok beköltöztek a közeli ipari parkba.

 

2015 december elsejéig kellett felszámolni a műhelyeket – írta meg a tudatosvasarlo.hu –, ellenkező esetben a hatóságok kikapcsolták az áramot, és büntetőeljárást kezdeményeztek a tulajdonosok ellen. A csoda megtörtént, a város szélén kizárólag belföldi hulladékot dolgoznak fel ellenőrzött körülmények között.

 

Fotó: Reuters

 

Guberáló gyerekek

a pakisztáni Karacsi

kikötőjében

 

A SVÉDEK MÁS UTAT JÁRNAK.

A sweden.se honlapon idén márciusban megjelent összefoglaló szerint a skandináv állam lakói elkülönítik egymástól az újságot, a műanyagot, a fémet, az üveget, az elektromos berendezést, az izzót és az elemet. Sok település arra ösztönzi a lakókat, hogy az élelmiszer-hulladékot is szeparálják.

 

Az újságpapírból csomagolóanyag lesz, az üveget újrahasználják vagy beolvasztják, ahogy a műanyaggal is ez történik. Speciális szemétszállítók gyűjtik össze az elektronikai és a veszélyes hulladékot, például vegyszert. (A kukásautók arrafelé gyakran biogázzal működnek.) A patikák átveszik a fel nem használt gyógyszert – ez egyébként nálunk is így van.

 

Fotó: Reuters

 

Szelektív hulladékgyűjtés a kanadai Fort McMurrayben

 

Svédországban évente 4,4 millió tonna hulladék keletkezik, melynek több mint feléből elektromos áramot termelnek az úgy nevezett WTE (waste-to-energy: hulladékból energia) technológiával. Az erőműveket tápláló hulladék viszonylag olcsó üzemanyag, ezt felismerve a skandináv állam számos ilyen égetőt épített. Többet, mint amennyit saját szeméttel etetni tudnak. 2014-ben 2,7 millió tonna hulladékot importáltak más országokból.

 

Az erőművekben termelt elektromos áram a hagyományos távvezetékeken keresztül jut el a lakossághoz – 950 ezer otthon fűtéséhez és 260 ezer otthon elektromos árammal való ellátáshoz elegendő a szemétből nyert energia. Az égetés után visszamaradt hamu az eredeti tömeg 15 százaléka, amelyből a fémeket kiszedik és újrahasznosítják.

 

Az éghetetlen porcelán és a cserép az útépítéseknél kiváló adalékanyag. Végül az égetőbe vitt szemétnek mindössze egy százaléka kerül lerakókba. Így jutottak el a svédek a 99 százalékos újrahasznosításhoz, ami bődületes előrelépés az 1975-ös 38 százalékos arányhoz viszonyítva.

 

– Kétezer-tizennégyben az EU körülbelül 25 millió tonna műanyaghulladékot termelt, melynek csak harminc százalékát hasznosították újra. A szeméttelepekre szállítás (31 százalék) és a szemétégetőkben való elégetés (39 százalék) nagyon magas arány, és habár a műanyagok lerakókra szállítása folyamatosan csökken, a hulladékégetés aránya folyamatosan nő.

 

Ez utóbbi azért problémás, mert bár jól hangzik, hogy hulladékból energiát nyerünk, a műanyagok kilencven százalékát fosszilis energiahordozókból állítják elő, így az égetés nem tekinthető fenntarthatónak vagy klímabarátnak – árnyalta lapunknak az összképet Urbán Csilla, a Humusz Szövetség zöldszervezet elnöke, aki szerint a műanyagok többsége nem hasznosítható újra, vagy jelenleg nincs erre kiépült infrastruktúra, technológia.

 

Továbbá a műanyag újrafeldolgozásánál döntő többségben értékcsökkent újrahasznosításról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a PET palackból nem PET palackot állítanak elő, hanem műszálakat ruhákhoz, töltőanyagokhoz.

 

A svéd példát Urbán Csilla nem tartja egyértelműen követendőnek, mert az anyagában történő hasznosítás arrafelé csak harminc százalék, és évek óta stagnál. Nem tudnak előrelépni, mert versengés alakult ki a hulladékért, amiben az égetőknek jobbak a pozíciói, mint a kidobott termékek szelektálóinak.

 

Fotó: Reuters

 

Használt gumikerekekből épített játszótér Tokióban

 

Nem úgy, mint Szlovéniában. A szomszéd ország tíz év alatt megelőzte az összes nyugat-európai országot, jelenleg a keletkező hulladék 49 százalékát újrahasznosítják. És ebben a számban nem szerepel hulladékégetés.

 

A szemléletformálás fontos része, hogy a lakosság megértse, miért érdemes bizonyos termékeket kerülni és azok alternatíváit választani. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy rengeteg olyan holmiért adunk pénzt, amelyre nincs igazán szükségünk.

 

A Humusz szerint a kiadások úgy negyven százaléka impulzusvásárlás, azaz a reklámok hatására olyan termékeket is megveszünk, amelyekre valójában nincs szükségünk. Ebből a pazarlásból lesz a hulladék jelentős része.

forrás:

http://magyaridok.hu/lugas/raeg-a-kormunkre-2531716/