Bélaműhely: hangburger és más zenei nyalánkságok

  • 2018. április 27.
  • CsViki

Rimóczi Istvánnal, a Bélaműhely vezetőjével az eletszepitok.hu magazin újságírója készített interjút.

 

A Bélaműhely csapata

 

A Bélaműhely csapata mindenféle hétköznapi tárgyból, sőt, ipari hulladékból épít különleges hangszereket, amelyeket aztán használnak, illetve átengednek a közönségnek kipróbálásra. A gyerekek a Hangszercsépelő c. programon boldogan vetik rá magukat egy olyan darabra, ami egy csomó csavarkulcsból áll, és emlékeztet az általuk gyakran használt xilofonra. Ez a bikeofon, vagyis egy kerékpárhajtókarokból készült metalofon. De lenyűgöző darab a Gigantocypris, vagy másnéven bicikidob is, ami egy ősi brazil hangszerrel, a berimbaoval házasított lefolyórácsból készült.

A Bélaműhelynek számos különleges programja van, ilyen például – a sima, egyszerű koncertjeikhez képest – a Hanyatt, ahol fekve lehet zenét hallgatni, és a közönség körül helyezkedik el a zenekar. A másik kedvencünk a Karmesterjáték, ahol bárki lehet a zenekar karmestere, gyerekek, felnőttek is. Interjú Rimóczi Istvánnal, a Bélaműhely művészeti vezetőjével.

 

– Mikor és min kezdtél el zenélni, s honnét az ötlet, hogy hangszereket készíts?

– Gyermekkoromban édesapám faragott nekem egy fűzfasípot, később vízzel tölthető cserép madársíp volt a nagy kedvencem, de a dob a szerelmem. Mindenen doboltam. Apám gyakran rám is szólt, hogy ne csináljam, gondolom ez a regula dudorodott később a Bélaműhellyé. A hangszerkészítés a második hullám volt már harmincon túl, egyszer csak kiderült, hogy ha nem fognak le, akkor csinálok napi három hangszert. Az elődök végtelen inspirációval szolgáltak, Lois Viktor, a hangszerszobrairól ismert magyar szobrász, illetve Szőke Szabolcs, aki gadulkán és egyéb egzotikus hangszereken játszik, indiai sarangián, az afrikai mbirán, méghozzá mindenféle etnikus és kamarazenét, jazzt, és ezek fúzióját.

 

– Több mint húsz hangszerszámotok közül jelenleg három a világon egyedülálló. Melyik ez a három?

– A Biciklidobot a Gettómarimbulát és a Bikeofont tartom némileg egyedülállónak. A Biciklidobot Terebessy Tóbiás barátommal közösen készítettük és tudomásom szerint nem használnak horizontálisan vonózott biciklikereket mások. Ez a sound egyedülálló, de ez se tőlem jön, Kopcsik Marci zenésztársam jött rá. A marimbula mérete és anyaga miatt szintén nem egy tucat darab, a Vígszínháznak és a Bábszínháznak is készítettem már belőle. De nem nagyon érdekel, hogy valami egyedülálló-e, vagy sem. Az egyedülállás inkább egy csalogató reklámszöveg. Mindent kitaláltak már, miközben nincs két egyforma dolog. A paradoxonok és a velük való együttélés az, ami fontos. Nem tudsz egyedülállót alkotni, mert mindent kitaláltak már, ugyanakkor nem tudsz nem egyedülállót alkotni, mert amilyet te tudsz, olyat úgysem tud más. Ez a természet rendje. Ez is egy nem csoda csoda. Egyszerre hasonlít és különbözik a világ, valóságosan nem duális, hanem egyszerre egy és egyszerre végtelen. Ezt mondjuk a kvantumfizikusok, a Buddhisták és a kiscsoportos óvodások elég jól tudják.

 

A Bélaműhely gettómarimbulája

A Bélaműhely gettómarimbulája

– Hogyan készül egy hangszer? Fogtok eszközöket, anyagokat, amelyek jól „hangzanak”, és kerestek valamilyen hangszert, ami hasonló hangzású, és félig-meddig olyanná építitek?

– Van, amelyik hasonlít a már bevált hangszerekre, csak más anyagokból készül, de olyan is van, hogy valami önmagában megszólal és lehet hangszerként alkalmazni. Minden húr, cső és membrán. Egy épületben is megtalálhatóak ezek az elemek és a testünkben is. Ezeket alkalmazzuk és mivel az alkalmazás nem merül ki az utánzásban, nem tud nem egyedi lenni, ezért fogható rá az egyediség…

 

– Például hogyan készült a hangburger, ami a leírás szerint hordonka/gettocselló és billentyűzetshaker? Voltaképpen mik ezek?

– A hangburger már az ipari selejt kategória, két tartályfenék összeforgatva és nyelvesdobbá alakítva. Szarka Fedor Guidó képzőművész barátom mesélte, hogy egy külvárosi ipartelepen látta ezeket a tárgyakat és lehetne belőlük valami jó kis hangot kicsalogatni. Eltelt egy vagy több év is, mire Tóbiás is megemlítette ugyanezt. Akkor már bújtam a netet, és láttam sok turista palackból készült, úgynevezett nyelvesdobot, résdobot, ami Óceániában, Afrikában is fellelhető hangszer. Üreges fatörzsekre vágnak nyelveket és azokat ütik. Fémen, fán, sőt, üvegen is működik. A mieink nagy keménységű selejt ipari acélból készültek, így a megmunkáláshoz is ipari technológiára volt szükség, vektoros rajzok nyomán plazma vágóval vágták rá a nyelveket. A hordonka egy nagy cselló vagy egy kis nagybőgő, a billentyűzetshaker pedig egy nagy titok…

 

– Gyakran valamilyen ősi, ritka, alig ismert hangszer neve merül fel a hangszereitek kapcsán: tudatosan keresitek ezeket vagy hogyan találkoztatok velük?

– Az egész világ egy ősi hangszer. Nagyon be vagyunk zárva öt vonal közé, vagy ahogy Nagy Ákos zeneszerző barátom fogalmaz, az egyetemes zenetörténetben található adatok azért maradhattak fönn, mert az épp regnáló anyagi, szellemi hatalom ezeknek adott teret. A civilizáció nagy átka vagy szükségszerűsége, hogy nem csak nyelvek és fajok tűntek el, hanem a hangkeltéshez a zenéhez való viszonyunk megannyi alternatívája is. Az ősi hangszerek fegyverekből, edényekből alakultak ki, ugyanis az embernek elsődlegesen élelmet kellett szereznie és otthont teremtenie. Aztán nem gondolkodott hangszereken, hanem észrevette, hogy az általa használt tárgyaknak, csak úgy, mint az őt körülvevő szerves és szervetlen természetnek és önön testének is, hangja van. Ezekből merítkezett, csak válaszolt a világ hangjaira, felismerte a ritmus és a hang eleve ott lévő rendező elvét. Ezzel mindenki találkozik, mert minden szól. Jó lenne legalább néha elcsendesedni és figyelni azt, hogy ami szól, az valójában miről is szól, ahelyett hogy ócska zeneműveket gyártunk, amelyekről azt feltételezzük, hogy valamit elmondanak. Ez elég nagy illúzió, csak megszoktuk, elhittük, pénzt adnak érte cserébe, amit hülyeségekre költünk. Így élünk.

 

– Hogyan jött a Hanyatt című program ötlete?

– Otthon vagy fesztiválokon szokás leginkább heverészve zenét hallgatni és talán ritka az olyan beltéri koncerthelyzet, amikor ez visszaköszön, ezzel is kísérletezünk. Sokan csinálják, jobbnál jobb együttesek, kórusok, például hangfürdő és egyéb elnevezések alatt. Izgalmas élmény. Mi főleg improvizációs struktúrákat helyezünk bele, humán házimozinak is hívjuk.

 

– Milyen meglepetéseket hozott a Karmesterjáték? Milyen élményeitek vannak erről?

– A Karmesterjáték egy külön fejezet, nehéz róla dióhéjban mesélni. Egy konkrét csoda, amire rátaláltunk, nem is tudom, talán Frank Zappa csinált hasonlót, de ha jól emlékszem, több impulzus is elért minket több felől, és ezek később összeálltak. Ezen a módon mindig frissen lehet zenélni, tele meglepetéssel és valódi pillanatokkal. Sok leg volt, de itt megint nem ez a lényeg, hanem az, hogy ott és akkor mi történik a karmester és a zenekar között. Milyen minőségben, milyen bizalommmal és őszinteséggel múlatják éppen az időt.

 

– Hány éves kortól lehet jelentkezni a hangszerkészítő műhelyekre?

– Az a tapasztalatunk, hogy ha nem muszáj, nem húzunk határt, így beindulhat az egymástól tanulás. Jó sokat tanultunk a gyerekektől eddig is…

 

 

 

Szerző: Fehérváry Krisztina

Forrás: eletszepitok.hu