Pedagógusok

Kalas György két új kiadványa

Bőrtarsolyt már a természeti népeknél is találhatunk. Nyakba akasztva ebben hordták szívük felett a szerencsehozó amulettet. Ebben őrizték a gyógyfüveket, hogy mindig kéznél legyenek. A pásztornak a maga készítette övéről csüngtek a tarsolyok, erszények, készségek. Ezekben volt a kés, acél, kova, tapló, dohány.

 Eritreai körkép

Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.

Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.

Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.

Kukás Bulvár

A HuMuSz március elsejét az újrapapír világnapjává nyilvánította. Ez alkalomból rendkívüli sajtótájékoztatót tartottunk, amelyen szóba került, hogy a környezetpolitika az elmúlt 16 év alatt nem volt képes csökkenteni a hulladékok termelését, sok ígéret nem teljesült, papírfogyasztási szokásaink pazarlóak, a kéretlen reklámküldemények komoly terheket rónak a környezetre, az újrapapír termékek piaci részesedése alacsony, ismertségük nem kielégítő, a kereslet irántuk alacsony. Összeállításunkban a papírt járjuk körül – és azt, ami mögötte van.

Az Öko-Pack Kht. és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége „Hulladékból termék 2006” címmel vándorkiállítást szervezett. Az első helyszín a fővárosi Városháza díszterme volt.

A választási diadaljelentésekben az ember már a féligaz­ságoknak is örül. „Szabályoztuk az iskolabüfék kínálatát: több gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű pékáru, tej és sovány hús kerül a büfék polcaira”- dicsekszik például az OM egyik hirdetése. Nos, a tárca kétségtelen érdeme, hogy már két éve görcsöl az iskolabüfék problémájával. A kampányban hirdetett „szabályozás” ugyan csak egy kiskaput is nyitva hagyó, félszabályozásra sikeredett - de mégis valami (lásd: „Sulibüfé”, KukaBúvár 2005. ősz). Ami új fejlemény: a tárca azóta tanul­mányozhatta a Humusz 2003-ban megfogalmazott „Menza Kiáltványát” is, mert január közepén hirtelen az iskolai közétkeztetés milyenségének témáját is magáévá tette...

A világ 51 országában több, mint 150 civil szövetség és csoport a szeptember 7-én együtt szervezte meg a „Hulladékégetés elleni globális akciónapot”. Idén első alkalommal a Hulladék Munkaszövetség és más civil szervezetek is csatlakoztak az akciónaphoz. A HuMuSz Budapesten, a Zöld Akció Miskolcon, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület Nyergesújfalun, az Egészséges Palotáért Egyesület Várpalotán hívta fel a figyelmet a hulladékégetés egészségügyi, környezetvédelmi és gazdasági problémáira.

Nemrégiben új szelek kezdtek fújdogálni az oktatási intézmények gyermekétkeztetése felől. Különféle felmérések adatai meglehetősen komor képet festettek a magyar fiatalok egészségi állapotáról (elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, stb.) bár ez már jó ideje vizsgálatok nélkül is igencsak szembetűnőnek mondható...