Képzeljünk el egy világot, ahol a Természet már nem természetes többé, ahol az erdőkben aljnövényzet helyett hulladék borítja a talajt ameddig a szem ellát, az itt-ott feltűnő buckák, dimbes-dombos kiemelkedések tulajdonképpen szemétdombok, a természet harmóniáját mindenütt az ember által megtermelt és felelőtlenül szétszórt szemét bontja meg.

Az európai országok hulladékcsökkentési törekvéseit bemutató sorozatunkban ezúttal a finn főváros hulladékgazdálkodási terveiről adunk rövid helyzetjelentést. A gyakorlati vonatkozásokat illetően az eddigiekhez képest túl sok újdonságot ebben sem fogunk találni, azonban szemléletüket tekintve kiemelkedőek. Úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ha valódi változást akarnak elérni, akkor mindenki közös és mindennapi feladatává kell tenni a hulladékmegelőzést.

Eredmények és nyertesek

A HuMuSz hulladékmegelőzési javaslatai

Nincs veszve minden: a magyar lakosság több mint egynegyede reklámkerülő.

Az Environment Agency (az Anglia és Wales környezetének megóvásával foglalkozó vezető szervezet) 200l-2002-ben tanulmányt készített annak érdekében, hogy kiderítse, vajon melyik pelenkázási forma méri a legkisebb csapást a környezetre. Az eredmény kicsit meglepő volt (számomra legalábbis), és persze megfogalmazhatóak vele szemben fenntartások.

Mi a közös a számítógépbillentyűzetben, a telefonkönyvben és a közlekedési táblában? Nyilván a legtöbben kapásból tudják a választ: mindegyikkel lehet falat burkolni.

A Weeeman Paul Bonomini alkotása Cornwallban, a valószínűleg sokak által ismert Eden Project mellett. Magyarul "elektrohulladék-embernek" hívhatnánk (WEEE = Waste from Electrical and Electronic Equipment, azaz elektronikai és elektromos eszközökből származó hulladék). A hatalmas robotszerű figura elektrohulladékból készült, hét méter magas és pontossan 3,3 tonnát nyom. Annyit, amennyi elektronikai hulladékot egy átlagos brit állampolgár élete folyamán megtermel...