Ezután másként lesz, akárki meglátja.
A hulladékforradalomnak vége, de most jönnek a reformok.

A kétpói regionális lerakó engedélyeztetési eljárásával foglalkoztunk már a Watchdog program keretén belül az EMLA Egyesülettel közösen*, sőt a miniszteri szalagátvágásról is beszámoltunk**. A rossz hírek ezután jöttek. A telephely kezelője, a szolnoki Remondis Rt. jelezte: a kivitelező a műszaki tervben előírt, tisztított kavicsréteg helyett homokot helyezett el a vízszivárgó rendszer kialakításakor. A telepet a mai napig sem helyezték üzembe.

Bőrtarsolyt már a természeti népeknél is találhatunk. Nyakba akasztva ebben hordták szívük felett a szerencsehozó amulettet. Ebben őrizték a gyógyfüveket, hogy mindig kéznél legyenek. A pásztornak a maga készítette övéről csüngtek a tarsolyok, erszények, készségek. Ezekben volt a kés, acél, kova, tapló, dohány.

Kalas György két új kiadványa

A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.

 Eritreai körkép

Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.

Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.

Az EU számtalan irányelve közül az egyik a csomagolóanyagokról és a csomagolási hulladékokról szól. Ennek elvi célja, hogy elősegítse a hulladékmegelőzést, a hulladékcsökkentést, illetve ezzel párhuzamosan csökkentse a csomagolóanyagok és hulladékaik által okozott környezeti hatá­so­kat. Mindezt természetesen úgy, hogy közben ne akadályozza a belső piac működését.

2006. március 2-án, szerdán 14 órakor közmeghallgatást tartott Várpalotán a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Lévén munkanap, nem tűnt túl szerencsésnek az időpont megválasztása. Az előzményekről: 2002 körül sok településnek megoldást kellett keresni a lassan bezárandó szeméttelepek helyett. A hulladékégető csak egy lehetőség, de úgy tűnik, vezetőink mást nem is kerestek. Csatlakozott 169 település. Ők bárhol másutt szerették volna tudni az égetőt, mint a saját településükön.