A közelmúltban kezembe került egy kérdőív, melyben az egyik kérdés így hangzott: Ön szerint kinek a feladata (lenne) egy lakókörzetben a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése? A választható lehetőségek között a zöld szervezetek rublikáját szinte mindenki beikszelte. Ez talán csak az utolsó lökés volt ahhoz, hogy egy ilyen programot indítson a HuMuSz.

"Ön szerint jól vizsgázott a Környezetvédelmi Minisztérium a ciánszennyezés kapcsán?" -- ezt kérdezte a Tv 2 Napló című műsora.

A Hulladék Munkaszövetség néhány tagja részt vehetett az Európai Unió Bizottsága által szervezett "Hulladékgazdálkodás ma és holnap Magyarországon és Szlovéniában" című konferencián. Nem sikerült minket meggyőzni arról, hogy az Eu jó gazdája a természeti erőforrásoknak, és hogy mindenki azon dolgozik, hogy minél kevesebb szemét keletkezzen...

Orbán Viktor miniszterelnök eddigi legszociálisabb és legkörnyezetorientáltabb nyilatkozatában három gyermeket, három szobát és négy kereket kívánt a magyar családoknak. Tevékeny közremûködése folytán a Kormány az autópályaprogram felgyorsításáról határozott, melynek révén 5 év alatt újabb 600 km gyorsforgalmi út épülhet. Közben jóval kisebb publicitással értesülhettünk arról, hogy az erõltetett ütemû közúthálózat-fejlesztést az Európai Unió országai és bankjai nem nézik valami jó szemmel. Olyannyira nem, hogy nemhogy támogatni, de hitelezni sem hajlandóak. A magyar kormányon pedig számon kérik a vasúthálózat, a tömegközlekedés fejlesztését. Mindez azonban nem zavarta a kabinetet abban, hogy meghozza a 2258/1999(X.14) sz. határozatát, melynek értelmében a Magyar Államvasutakat 2000. szeptember 30-ig végrehajtandóan felmentette 1000 km mellékvonal üzemeltetési kötelezettsége alól. Ezen túlmenõen elrendelte a többi mellékvonal felülvizsgálatát is úgymond "a hatékonyabb üzemeltetés feltételeinek feltárása érdekében", ami olvasatunkban a most még megmaradó mellékvonalak további lassú elsorvasztását jelenti.

A legfontosabb a megelõzés!

Kedves Olvasó, ami itt következik, az nem környezetvédelem. A lehető legundorítóbb politikai-közéleti realitás, gyengébb idegzetűek gyorsan lapozzanak tovább. Foglalkoznunk kell vele, hiszen ez hónapok óta beárnyékolja mindennapjainkat, elvonja figyelmünket, elszívja erőnket az igazi tennivalóktól. A demokrácia tizedik évében azon kapjuk magunkat, hogy "lenyúlják" rendezvényeinket, helyettünk nyilatkoznak, talán lehallgatják beszélgetéseinket is, talán "téglát" akarnak beépíteni közénk. Félő, hogy tartósan be kell rendezkedni arra, hogy vannak politikailag jó zöldek meg rossz zöldek. Ha már Pepó Pál emberi kvalitásai miatt nem boldogul az állami környezetvédelem ügyes-bajos dolgaival, támogató köreiben olyan önvédelmi reflexek indultak be az utóbbi hetekben, hogy legalább a környezetvédelem társadalmi részét maguk alá akarják gyűrni. Nem politikai pártok vagy ideológiák között látunk törésvonalat, hanem civilek és hatalmi erők között. Régi népfrontos eszközökkel, hatalmi politikával azt akarják elhitetni, hogy ők a zöldek, és a környezetvédelemmel semmi baj. Különösen érdekes, hogy a ciánkatasztrófa idején ráérnek ilyesmivel foglalkozni.