A kétpói regionális lerakó engedélyeztetési eljárásával foglalkoztunk már a Watchdog program keretén belül az EMLA Egyesülettel közösen*, sőt a miniszteri szalagátvágásról is beszámoltunk**. A rossz hírek ezután jöttek. A telephely kezelője, a szolnoki Remondis Rt. jelezte: a kivitelező a műszaki tervben előírt, tisztított kavicsréteg helyett homokot helyezett el a vízszivárgó rendszer kialakításakor. A telepet a mai napig sem helyezték üzembe.

A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.

 Eritreai körkép

Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.

Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.

Az EU számtalan irányelve közül az egyik a csomagolóanyagokról és a csomagolási hulladékokról szól. Ennek elvi célja, hogy elősegítse a hulladékmegelőzést, a hulladékcsökkentést, illetve ezzel párhuzamosan csökkentse a csomagolóanyagok és hulladékaik által okozott környezeti hatá­so­kat. Mindezt természetesen úgy, hogy közben ne akadályozza a belső piac működését.

2006. március 2-án, szerdán 14 órakor közmeghallgatást tartott Várpalotán a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Lévén munkanap, nem tűnt túl szerencsésnek az időpont megválasztása. Az előzményekről: 2002 körül sok településnek megoldást kellett keresni a lassan bezárandó szeméttelepek helyett. A hulladékégető csak egy lehetőség, de úgy tűnik, vezetőink mást nem is kerestek. Csatlakozott 169 település. Ők bárhol másutt szerették volna tudni az égetőt, mint a saját településükön.

Balatoni Henrik, Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete
Megkerülhetetlen szereplője Balatoni Henrik a hulladékhasznosítók piacának. Számos hasznosító vállalkozás tulajdonosa és vezetője, a szakma nagy lobbistája. Komolyan és sok jóindulattal elemezte végig tavaly nyári hulladékgazdálkodási stratégiánkat[1], hálásak vagyunk gyakorlatias javaslataiért. Arról kérdeztük, mi várható a közeljövőben a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosítása terén hazánkban.

Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.