Talán jó hír, hogy az új parlamentnek két tagja is van, aki a HuMuSz életében meghatározó szerepet játszott: Bödecs Barnabás és jómagam. Két különböző frakcióban ülünk, de remélhetőleg ez nem lesz akadálya a szakmai együttműködésnek.

Tűzközelben

A rossz hír: nincsen környezetvédelmi minisztérium, hanem a Vidékfejlesztési Minisztériumban kapott helyet az ágazat, Illés Zoltán, régi ismerősünk vezeti majd államtitkári rangban. Még rosszabb hír, hogy a természetvédelem még egy helyettes-államtitkárt sem érdemelt. Az örök rivális, a mezőgazdaság alá sorolták be tehát a környezet-, természetvédelmi feladatokat, ami sok jót nem ígér. A természetvédelmi Őrszolgálat jövője miatt is komolyan aggódunk.

Jó hír viszont, hogy az Országgyűlés fontos bizottságát, amit eddig környezetvédelminek hívtak, ezután Fenntartható Fejlődés Bizottságának hívják, és Jávor Benedek (LMP) lett az elnöke. Ugyan nem lettem a bizottság tagja, de én vezetem a Fenntarthatósági Kabinetet, ami a képviselőcsoportunk szakmai munkáját fogja segíteni.

Az első egy hónapban a parlament elé természetesen nem kerültek környezetvédelmi, pláne hulladékos kérdések, de ősszel már várható a hulladékgazdálkodási törvény módosítása az uniós keretirányelvben történt változások miatt. Erről már meg is jelent egy szabályozási koncepció, amit még az előző kormány készített. És nagyon reméljük, hogy végre látjuk az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet. De vajon milyen formában és tartalommal?

Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a hulladékgazdálkodási főosztály a jelenlegi formában működik tovább. Hihetetlen mozgás van a kormányhivatalokon belül, és a köztársasági elnök politikai vétója után másodszor is elfogadott, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján bármikor, bárkit el lehet küldeni ezután.

Nem tudjuk még, milyen kapcsolat alakul ki a környezetvédelmi vezetés és a civilek között, de az első jel nem jó. Illés Zoltán nem jött el az Eső előtt köpönyeg konferenciára, és a szakfőosztályról sem engedett el senkit...

Nem tudok sok szakmai történésről beszámolni egyelőre tehát. Tengernyi élményem van az új szerepkörömben, de ezek nem a KukaBúvárba valók. Ha még én lennék a szerkesztő, én se engednék ide direkt politikai szövegeket, ezeket majd valahol elmesélem személyesen. Maradjunk a szakmánál!

Szilágyi László