Táplálkozás, reklám, hulladék
Ami azt illeti, máig túléltem a gyermekkorom. Pedig otthon reggelire a boltból tejesedényben hozott (kimért) tejet ittam. „Nyersen” vagy forralva, mikor mennyi idő jutott rá. Aztán később – kollégistaként- az iskolába menet osztálytársaimmal beugrottunk a tejivóba és benyomtunk fél liter tejet a kannásból. Üvegpohárból, hidegen, kiflivel. Ha a pubertásunk úgy kívánta, nagyszünetben az iskolában megismételtük ugyanezt (ott mérték ki az aulában, kannából). Mit ne mondjak, jól esett.
Csak úgy kíváncsiságból (a HuMuSz Sulibüfé kampányának részeként) most utánajártunk, hogy egyáltalán, elméletileg lehetne-e ma még az iskolában kimért tejet árulni?
Idegesítő ugyanis, hogy a meghirdetett „iskolatej” programoknál mintha már régóta nem is a tej, nem is a gyerek lenne a lényeg. Azt már nem újság, hogy a dobozos csomagolóipar hol az egészségvédelem, hol a környezetvédelem bajnokaként kavar az iskolákban (ld. a Tetra Pak-féle gyerekbolondításokat). Még ennél bizarrabb hírnek tűnik azonban az FVM és EüM januári megvilágosodása. Meggyőződésük szerint ugyanis „Az iskolatejes dobozok célzott médiumot jelentenek, minden egyes megjelenés a célcsoportot éri el, gyakorlatilag nincs meddőszórás”.
Vagyis a gyerekek tejcsomagolása egyúttal reklámfelület is. a lényeg, hogy pénzt lehet belőle csinálni. a felismerést tett követte, meg is bízták legott az Autóplakát Hálózatot (!) a Reklámfelület Értékesítő és Gyermekélelmezési Program hatékony lebonyolítására (lásd: www.iskolatej.hu)
Szóval a csomagolóanyag nélküli tejre összpontosítva több nagyvárosi ÁNTSz-t kerestünk meg, ugyan tájékoztassanak már minket a „kimért tej” iskolai fogalmazásának közegészéségügyi feltételiről. Ehhez három változatot jelöltünk meg:
•tej pohárban való kimérése (adagolása) büfében kannából vagy hűtőberendezéssel ellátott tejadagolóból,
•tej adagolása iskolába telepített tejautomatából (a német iskolákban szokásos „vastehén”),
•tej pohárban való kimérése az iskolai főző (tálaló) konyhában.
A válaszok a teljes bizalmatlanságtól („mit értenek maguk tej alatt?”, „mit foglalkoznak maguk az iskolásokkal?”) - a kimerítő tájékoztatásig meglehetős változatosságot mutattak.
A miskolci ÁNTSz például a kimért kannás tej helyi kimérésének lehetőségét például „közegészségügyi szempontból nem tudja elfogadni”, az adagolószerkezettel rendelkező hűtőkocsi „higiéniás feltételei jelenleg az iskolákban nem biztosítottak.” a vastehén „ötlete átgondolandó, ha valaki finanszírozza a gépet”.
A győriek közérthető válaszukban inkább az aggodalmaikat fogalmazták meg. Felhívták a figyelmet arra, hogy a termelői nyerstej szállítása, illetve kimérése közegészségügyi veszélyeket rejt magában és az árusítás feltételei is szigorúak (pl. csak forralás után forgalmazható). Kimérése folyamatos hőtőláncot igényel – ez megspórolható, ha pasztőrözött tartós tejet forgalmaznánk. a mobil tejadagolóról illetve tejautomatákról nincs információjuk. a büfék esetében a kimért tej egyutas (eldobó) poharakban kell adagolni – kivéve, ha annak hátterében főző vagy tálaló konyha üzemel (ahol a poharak háromfázisú elmosogatása biztosított).
Folytatás következik.
****
Jogszabály-rengeteg
A győri hatóság a forgalmazás feltételeihez a 59/1999. (XI.26.) EüM rendeletet ajánlotta figyelmünkbe. Az ÁNTSz fővárosi intézete útmutatásai szerint a nyerstej értékesítésénél (forgalmazásánál) általánosságban az 1/2003. (I.8.) FVM-ESZCSM együttes rendelete az irányadó, ahol az ÁNTSZ mellett az illetékes Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás véleményét is be kell szerezni.
Kiderült, hogy az automaták élelmiszerforgalmazó helynek minősülnek, így rájuk is érvényesek az 90/2003. (VII.30.) FVM-ESZCSM sz. együttes rendeletben taglalt élelmiszerhigiéniai szabályok.
Az iskolákban működő főző (tálaló) konyhákra részben az étkeztetéssel kapcsolatos közegészségügyi szabályokat tartalmazó 9/1985. (X.23.) EüM-BkM együttes rendelet, részben „A vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer előállítás és forgalmazás feltételeiről” szóló 80/1999. (XII.28.) GM-EüM-FVM sz,. rendelet az irányadó Mindez feltételezi a saját minőségbiztosítási rendszer működtetését (HACCP).