Válaszúton: fenntartó életvitel vagy pazarló fogyasztó

A Smaragd sziget zöld gyepjeirõl, békésen legelõ birkáiról, kedvesen iszogató és "morbidul" lottózó (ld.: Lottózsonglõrök c. film) írjeirõl nevezetes. Pár évvel ezelõtti uniós csatlakozásával ráadásul felküzdötte magát a tagállamok leggyorsabban fejlõdõ országai közé, mely még egy okkal több arra, hogy szeplõtlennek és irigylésre méltónak tartsuk.

Természetesen több szempontból az is, de hasznos lehet, ha kicsit mélyebbre ásunk!

Reuse: újrahasználat

Buszmegállókban, középiskolák környékén, gyorséttermek bejáratánál eldobott papírgalacsinok, cigarettacsikkek, ételmaradékok, építési területeken, vízpartokon kupacokban álló szeméthegyek. nem szokatlan látvány ez Magyarországon. De, bármily meglepõen is hangzik, Írországban sem! Az emberek ott is ugyanúgy eldobálják szemetüket vezetés, vagy séta közben, és autóikból lelkiismeretfurdalás nélkül rakják ki a rossz csöveket, mikrohullámú sütõket, vagy kerékgumikat az út szélére.

Vagy legalább is tették még egy pár évvel ezelõttig -- mert a szemetelés probléma volt ott is.

Csakhogy kicsit mélyebbre lássunk, nézzünk meg néhány, Írország 1960-as évektõl tartó, a 80-as, 90-es években rohamosan meginduló gazdasági fellendüléséhez kapcsolódó adatot. 1990. utolsó éveiben a Smaragd sziget ipari hulladéktermelése három év alatt 50%-kal növekedett, és '98-ban mindössze ennek egyharmadát kezelték. Az építési és bontási törmelék ugyancsak ezekben az években indult hatalmas növekedésnek, eltüntetésére 2000-ig nem volt bevett stratégia. A hulladéktermelésben elsõ helyen álló mezõgazdaság kitermelte állati ürülék is gondot okozott: a vizek minõségének folyamatos romlásáért megnevezett okok egyik legjelentõsebbjeként szerepelt.

E pár példa jól illusztrálja azt, hogy a fejlõdõ piacgazdaság minden államban ugyanolyan problémákat gerjeszt.

A problémákra pedig megoldások kellenek. Ahogy mi is, más államok szintén próbálnak fölülkerekedni a problémákon. Mégis, Írország és Magyarország problémamegoldásában van egy lényeges különbség -- egyelõre. Ott már a következõ "fázisban" tartanak, és nem csak a civilek küszködnek szélmalomharcban az állammal és az iparral szemben, hogy megtalálják, és meg is valósítsák ezeket a megoldásokat. A Smaragd szigeten már állami szinten léteznek törekvések. És, tegyük hozzá, ez nem is annyira kis különbség!

Ezt már a mi politikusaink is megtanulták

Hulladékgazdálkodási törvényük 1996-ban lépett hatályba. Ennek elõzménye volt az az állami szintû felismerés, hogy mind turisztikai, mind saját társadalmuk fejlettségi szintjének szempontjából szükség van az ipar termelésének szigorúbb ellenõrzésére azért, hogy minden szinten minimalizálni, illetve akadályozni tudják a hulladék keletkezését. A törvény, a veszélyes hulladék ártalmatlanításának kivételével, melyre az EPA országos szintû tervet javasolt, a szennyezõ fizet elvét bevezetve az önkormányzatoknak szabad kezet adott a hulladékgazdálkodásban. Ennek értelmében minden hulladékfeldolgozó cégnek engedélyért az EPA-hoz, illetve kisebb üzemeknek és hulladéklerakóknak a helyi önkormányzatokhoz kell fordulniuk. A helyi önkormányzatok feladata továbbá településük hulladékgazdálkodási tervének elkészítése és bevezetése a területen termelt minden hulladékra vonatkozóan. E tervek közül támogatásra számíthatnak azok, melyek alternatív technológiákat felkaroló hulladékgyûjtési és ártalmatlanítási megoldásokat részesítenek elõnyben. A már dióhéjban föntebb bemutatott szemetelési szokások megváltoztatása végett ugyancsak a helyi önkormányzatok a felelõsek. Az 1997-es Szemetelési törvény értelmében "szemétõröket" alkalmaztak, akik igencsak tetemes összegre büntethetik a helyszínen a törvényszegõ szemetelõt. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a kormány több mint 1 millió fontot (azaz körülbelül 385 millió forintot) tett pályázat útján elérhetõvé a települési önkormányzatok részére, hogy az elterjesztendõ "szemetelési kultúrát" a lakosság berkeiben kellõképen tudják propagálni. E kultúrát pedig már mi is jól ismerjük: megelõzés, minimalizálás, újrahasználat, újrafeldolgozás, energianyerés és végül, mint legkevésbé kívánatos megoldás, a lerakás.

A különbség tehát jelenleg mindössze annyi hazánk és Írország között, hogy több talán a hulladék, de fölismerték, hogy kormánynak és állampolgárnak úgyszintén közre kell mûködnie a közös célok érdekében. Oktatócsomagok, iskolák számára megpályázható elkülönített összegek és elnyerhetõ kitüntetések, címek állnak rendelkezésre (pl. "zöld iskola", "a legtisztább iskola", stb.), a lakosság tájékoztatása és oktatása pedig kis ismertetõk formájában már több éves múltra tekint vissza. A szennyezés csökkentésére nemcsak különbözõ kvótákat vezettek be, a szemetelés megszüntetésére nemcsak figyelmeztetõ táblákat tettek ki, hanem, úgy tûnik, komolyabb lépéseket is tesznek arra, hogy "a törvény ne csak legyen, hanem be is tarttassék".

Itthon is csinálnánk, betartanánk mi mindent.. Mint ahogy az ember megcsinál mindent, amit muszáj, hát még ha személyes meggyõzõdésbõl egyet is ért azzal, amit betartatnak vele! Sokan persze még azt se tudjuk, mit kéne betartanunk.