Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gasztro-giccs

Év: 
2001
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Ildi

"A szerelem olyan, mint egy Big Mac elkészítése: a két test, mindkettõ húsból, harmonikus mozgásban van. Az ízletes cipó szeretetteljes ölelésben fogja át a testet. A csókok olyanok, mint egy adag nedves tartármártás. Az egymást imádó szívek olyan forrók, mint a hagyma. A még gyermeki remények zöldek, mint a salátalevél. A sajt és az uborka íze még többet sejtet."

Miért olyan népszerû a hamburger? Hát, most megmagyarázom! A megvilágosodás elemi erõvel zúzta szét az agyamban eleddig kószáló homályos impressziókat: a hamburger nem más, mint gasztro-giccs!!! Tehát akkor merüljünk el nyakig abban, mit is jelent ez az esztétikai kategória (mert az!). Giccs: stílus, melyet stílustalanság jellemez. Méghozzá olyan társadalmi jelenség, ami a tömeges árutermeléssel tört be a köztudatba, és csápjait kiterjesztette a mûvészetektõl kezdve egész hétköznapi környezetünkre.

Az ember egyre inkább mesterséges díszletekkel veszi körül magát. Mi sem szebb példa erre a mai, közhellyé vált fogyasztói társadalom, ahol az ember rádöbben, hogy legfõbb örömforrása a Fogyasztás. A giccs ehhez az életformához kötõdik, ebben terjed, itt szaporodik, teljes mértékben a kisemberre méretezve magát.

Hogy jön ide a hamburger? Gyorsan fogyasztható, könnyen befogadható, emberszabású. Összesítve tehát gyönyörforrás, ami abban kulminál, hogy a húspogácsával egyetemben a nép magáévá tesz egy kis amerikai életérzést is. Mi más ez, ha nem a giccsmagatartás iskolapéldája, ember és dolog pszichológiai kapcsolata, mely a gyorsétterem allegóriájában absztrahálódik, többszörös konnotatív tartalommal gazdagítva annak végtermékét, ami tulajdonképpen nem több mint két fél laffancs zsemle közé begányolt parizeri babérokra törõ (és magaslatokat ostromló) fasírtcafat.