Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mindent el lehet vinni, de a szőlőt nem

Év: 
2008
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Szilágyi László

badacsony_k_120Modern pincészet, modern csomagolás

Láthatóan nem kedvez a piac a betétdíjas termékeknek, legalábbis állandóan sír a szája a csomagolással, italtöltéssel foglalkozó cégeknek, a Vargabor Kft. mégis az újratöltést választotta az üzletpolitikájában. Tavaly közösen kiadtunk egy sajtóközleményt*, amelyben a visszaváltható italcsomagolások mellett foglaltunk állást. Végre eljutottunk a telephelyükre is, ahol rengeteg érdekes dolgot tapasztaltunk a borászatról, a piacról és nem utolsó sorban a cégvezetõ hitvallásáról. Szilágyi László riportja a Balaton partjáról

„Lehetetlen, hogy ne legyen fontos a környezetvédelem a vállalkozói szektor számára” – kezdi Varga Péter, aki igazi családi vállalkozást épített ki Badacsonyörsön. Édesanyja 72 évesen most hagyta abba a munkát, felesége és két fia is a cégnek dolgozik. Közgazdászként és adótanácsadóként dolgozott egy nagy borászatban, és beleszeretett a szakmába. „Mindenki beleszeret”, teszi hozzá. Annak idején rájött, hogy ide érdemes befektetni, mert „mindent el lehet vinni, de a szõlõt nem”.

varga_400

Az ügyvezetõ abban is biztos, hogy elõbb-utóbb az externáliák is meg fognak jelenni az árakban, vagyis a csomagolással járó környezetszennyezést nem lehet már sokáig elrejteni. Az kezdettõl látszik, hogy az áruházláncok „nem fogják tûrni, hogy betétdíj legyen”, mégis egyelõre komoly árelõnyt jelent újratölthetõ csomagolásban forgalomba hozni egy üveg bort. Egyéb gazdasági megfontolások is szerepet játszottak a kereskedelmi hálózat kiépítésében: Európában palackhiány van, és míg egy új palack 40-50 Ft, és az egy palackra jutó karton költsége 10-14 Ft, addig egy használt palack 16-22 Ft-ért szerezhetõ be, és csak 5-8 Ft a mosási, logisztikai költség. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a cég 95-105% palackot visszagyûjt a kereskedelembõl, tehát a használt palackot sem a piacról kell venni. Ennyit arról, hogy a visszagyûjtés és a mosás piaci hátrányt okoz...

 

A hazai bortermelés 3.5-4 millió hl lehet, de senki sem tudja(!) mennyi lehet pontosan. 2 millió hl bor után adóztak, amikor még volt jövedéki adó, de a szakemberek számára egyértelmû, hogy a forgalom legalább fele fekete. Varga Péter szerint az adózási morál romlott, de valamiért az államnak sem érdeke, hogy beszedje az adót.
PET-palackban és kannában hoznak forgalomba kb. 2 millió hl-t. Ezt sem lehet tudni pontosan, mert a termékdíj miatt a cégek nem vallják be ezt a mennyiséget. Van ebben az országban 12 ezer kistermelõ, amely gyakorlatilag csak eldobó csomagolásban árul - adózatlanul, de van olyan pincészet is, amely egyedül kb. 150-200 ezer hl bort forgalmaz PET-ben.

Egyébként ez az utolsó közösségi rendszer, amennyiben ugyanazokat a palackokat több palackozó is használja a piacon. Fennmaradásának fõ oka azonban a gazdaságosság, és csak másodsorban a környezetvédelem.

kombinat_400

A csomagolási elõnyökön is túltesznek a nagyüzemi termelésbõl adódó elõnyök. A szõlõtelepítéstõl a szüretelésig minden gépesített már, így lényegesen olcsóbb a termelés. Varga Péter szerint ma már a borászatban sem lehet úgynevezett „hagyományos” módon jó minõséget elérni. „Szüleinktõl, nagyszüleinktõl a munkához való hozzáállást és a tapasztalataikat kell megõrizni”, de a jó minõség érdekében termelési és munkamódszereinket folyamatosan meg kell újítani. „Az úgynevezett tradicionális borászati filozófiához közelebb áll az a borászati tevékenységünk, amelyet kizárólag saját szõlõbõl indítunk, és amelyben kisebb tételeket, részben vagy teljes egészében fahordókban érlelve készítünk el, a badacsonyi terroir azaz a helyi talaj és klíma legjobb hatásait kihasználva és bemutatva.” Egyre inkább le kell számolni a penésszel borított kis tölgyfahordókkal teli hûvös pincék romantikus világával, akár szeretjük ezeket, akár nem. A mai „pincészetben” hatalmas krómozott acéltartályokban, csõvezetékekben és modern palackozó sorokon készül a bor, amelyet minden fázisban megvizsgálnak a laboratóriumban. Ilyen körülmények között sokkal olcsóbban lehet egy liter bort elõállítani. Ha ehhez hozzávesszük a csomagolás árát (ld. fent), és hogy az újratöltést alkalmazó cégeknek nem kell darab alapú termékdíjat fizetni (kb. 5 Ft palackonként), sõt azt is, hogy a kereskedelem haszonkulcsa gyakran 100% (!), akkor 120-150 Ft is lehet áfástul a bolti árkülönbség két különbözõ termelõ bora között, ami a középkategóriás boroknál már éppen elég ahhoz, hogy az árérzékeny fogyasztó döntsön.

moso_400

A Vargabor Kft. mára piacvezetõ lett a visszaváltható csomagolású borok terén. 100-120 e hl bort ad el évente, kb. 10 millió palackban. Emellett kis mennyiséget kannában is értékesít, leginkább a környékbeli vendéglõknek, de ezt is fokozatosan ki szeretnék váltani 1,5 l-es csavarzáras üvegpalackkal. A hazai forgalmuk 90%-át újrahasználható, betétdíjas üvegcsomagolásban árusítják. Emellett bérmosást is vállalnak a 150 millió forint értékû, 10 e palack/nap teljesítményû mosósoron.

dugozo_400A helyszínen meggyõzõdtem róla, hogy nagyon sok palack úgy tér vissza, hogy bele van nyomva a dugó. Külön masinát kellett szerkeszteni a dugó kivarázsolásához. Sok kis palackozó öntapadós címkét ragaszt a borra, amit aztán a mosósoron nem lehet eltávolítani. Ezek mehetnek a hulladékba...
A prémium borok piacán miért elképzelhetetlen a betétdíjas palack? - kérdezem, mert egyre zavaróbb, hogy sem a fogyasztó sem a kereskedõ nem ismeri ki magát a polcok elõtt és az üvegvisszaváltónál. Sokféle palack van forgalomban, mondja Varga Péter, most is van 6-7 féle betétdíjas, de kb. 25-30 -félébe töltenek a pincészetek. A kereskedelem nem tudja (nem akarja?) megoldani a sokféle palack válogatását, de a fõ érv, hogy a minõségi boroknál az esztétikai és marketing szempontok az elsõdlegesek, egy kis szériaszámú drága bor imázsával nem fér össze a használt palack. Egyébként csak a piac 2%-áról van szó. A Varga Pincészet is készít prémium minõségû borokat, ezeket a termékeiket „természetesen” õk is egyutas csomagolásban hozzák forgalomba, hiszen „a luxus termékeknél a költség megfontolások nem jöhetnek szóba”.

 

Arról faggatom azután, hogy milyen szabályozásra lenne szükség, hogy bortermelés és a környezetvédelem érdekeit össze lehessen egyeztetni. Az ügyvezetõ szerint ma gazdaságilag ésszerû a többutas rendszer, és „ezt nem kéne elrontani”. Növelni kellene a visszagyûjtési arányokat, ma nem jön vissza annyi palack, amennyire szükség lenne. Alacsony a visszaváltási arány. Túl kicsi értéket képvisel a betétdíjas palack, 15-28 Ft a betétdíj, ezt kéne megemelni 20 forinttal, de a szabadárat meg kell hagyni. Ha fix betétdíj lenne, Varga Péter szerint már nem mûködne a rendszer. Ma az emberek a hypermarketekben veszik meg az akciós bort, általában nagyobb mennyiségben, majd 1-2 palackonként váltják vissza a csomagolást a sarki boltban. Ezért az utóbbi helyeken alacsonyabb a betétdíj, mert ha magas lenne, nem férnének el a göngyölegtõl.

szalag_400

 

Varga Péter még emlékszik arra az idõre, amikor nem volt Magyarországon eldobó palack. A tejtõl az alkoholos termékeken keresztül az üdítõkig mindent betétdíjas palackokba töltöttek, mert a töltés és a termelés nem globális, hanem lokális szinten történt, és ez volt a gazdaságos. A betétdíjas rendszereknek a legnagyobb ellensége a globalizáció, amely a termelést a létezõ legnagyobb mértékben központosítani kívánja. Sajnos vannak rossz környezetvédelmi válaszok, ilyen a szelektív gyûjtés is, amely hatékonysága rendkívül alacsony, gazdaságossága pedig katasztrofális. Egyetlen úgynevezett „elõnye”, hogy olyan érdekcsoportokat hoz létre, amelyek a környezetvédelem érdekében tevékenykednek, de „túlzottan megterhelik a társadalmat.” „Miért nem a valódi többutas rendszereket támogatjuk?!” - kérdezi végül. Ezt kérdezzük mi is!

Szilágyi László



Korábban az üveggyárak just-in-time szállították a termeléshez az új palackot. Jelenleg csak a nagy borászatokat szolgálják ki oly módon, hogy értesítik õket, hogy éppen mit termelnek, mit lehet éppen rendelni és várhatóan mikor fognak legközelebb ugyanilyen palackot gyártani. Ennek következtében jelenleg a pincészetek az éves palack szükségletüknek megfelelõ mennyiséget kénytelenek új palackból raktározni. A Varga Pincészetnél azért nem jelent megoldhatatlan problémát ez a helyzet, mert az értékesítésnek a bornál mint egy 90%-a betétdíjas palackban megy, a pezsgõnél viszont sajnos 100% az eldobó palack arány. (A Környezetvédelmi Minisztérium lehetõvé tette a pezsgõgyártás mentességét a kereskedelmi termékdíj alól, ezt lehetõséget a német Henkell GmbH tulajdonában lévõ Törley Pezsgõpincészet arra használta fel, hogy megszüntesse a pezsgõs palackok betétdíjas értékesítését és így a kisebb piaci szereplõk, mint a Varga Pincészet is kénytelen volt ehhez alkalmazkodni.) A palackhiány egyrészt veszélyezteti a kereskedelem folyamatos kiszolgálását, másrészt jelentõs pénzeket köt le a palackok finanszírozása, a legnagyobb problémát viszont talán az okozza, hogy a pincészet nincsenek felkészülve ilyen nagy tömegû palack tárolására. Nyugat-Európában ahol nem jellemzõ a borok betétdíjas forgalmazása,sokkal nagyobb gondokat okoz a jelenlegi palackhiány, információink szerint például Franciaországban a kereskedelemben fellépõ borhiányt úgy próbálják áthidalni, hogy az üvegpalackhoz hasonló 0,75 l-es eldobó mûanyag palackba is töltenek már bort.