A válaszlevél 2007. február 9-i keltezéssel érkezett Dr. Erdey Györgytől, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkárától. A válaszhoz mellékelték annak a megállapodásnak a szövegét, amelynek a másolatához a Magyar Nemzet csak fél éves huzavonát követően, az adatvédelmi biztos állásfoglalásának hatására juthatott hozzá. A kétoldalas válaszlevél tájékoztatást ad a garéi ügy előzményeiről, az 1998-ban indult perről, valamint a KvVM lépéseiről annak érdekében, hogy megváltoztassa a tárca kártérítési felelősségét megállapító közbenső ítéletet. Mint tudjuk, ezek a törekvések nem vezettek eredményre, de lényeges hangsúlyozni, hogy a felelősség megállapítása 2004. november 30-án nem a kártérítés összegének megállapítását jelentette, hanem mindössze a jogalap tekintetében hozott végleges döntést. A szakállamtitkár szerint azonban a KvVM és a Budapesti Vegyiművek Rt. egyetemleges felelősségét megállapító legfelsőbb bírósági ítélet „véglegesen leszűkítette a tárca mozgásterét, hiszen az alapvető kérdés, miszerint a Vegyiművek Rt. szabályosan mondta-e fel a szerződést avagy nem, jogerősen eldöntésre került" (a felmondásra 1998. novemberében a tárca tudtával került sor).

A bírósági procedúra ennek ellenére folytatódott, a szerződésen kívül okozott károk megtérítése iránti perben az AGM Rt. mellett felperesként jelent meg az AGM Vagyonkezelő Rt., az ARIMPEX Ges.m.b.H., valamint Andrássy János Mihály magánszemély is. A Kormány 2006. márciusában döntött az egyezség megkötéséről, feltételként szabva a folyamatban lévő perek megszüntetését, mérlegelve „a további biztosan prognosztizálható költségeket, kiadásokat." A kormánydöntést megalapozó előterjesztés „felmérte és bemutatta a várható költségeket, elemezve az irányadó bírói gyakorlatot, a pénzügyi lehetőségeket és a további időmúlás következményeit."

Az itt elmondottak felvetnek néhány további kérdést:

1. Miért egyezett bele a tárca az eredeti szerződéstől való elállásba 1998. novemberében?

2. Mi indokolta az AGM Rt. mellett három új felperesnek a megjelenését a kártérítés összege iránt folyó perben?

3. Hogyan nőhetett 11 525 757 000 forintra az 1998. március 18-án megkötött vállalkozási szerződésben meghatározott összeg?

4. Milyen bírói gyakorlata lehet a peren kívüli megállapodásoknak, hiszen annak éppen az a lényege, hogy a felek a jogvitát (vagy a vitás kérdések egy részét) egyezséggel rendezik, amelyet a bíróság végzéssel jóváhagy, de az egyezség feltételeit nem módosíthatja?

Végül megemlíthető, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19/A. § (1) bekezdése értelmében a döntés-előkészítő, döntés megalapozását szolgáló adatok valóban a keletkezésüktől származó tíz évig nem nyilvánosak, azonban van ugyanennek a szakasznak egy második bekezdése is, amely szerint:

„(2) A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény - az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül - a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné."

Annak tisztázása érdekében, hogy jelen ügyben ezek a feltételek ténylegesen fennállnak-e, a Pécsi Zöld Kör az adatvédelmi biztoshoz fordult.

 - Pécsi Zöld Kör