A kisvállalkozó a következő csomagolási lehetőségekről kérte véleményünket:
•    visszaváltható üveg
•    hőálló PET-palack
•    eldobható kis üveg (a kis kiszerelésnek)
•    Tetra Pak doboz
•    „bag-in-box”.
A visszaváltható üveget vállalkozónk a bonyolult logisztikai feladatok miatt hagyná ki. Máris megérkeztek az első hozzászólások. Bödecs Barna szerint a visszaváltás logisztikája nem azért problémás, mert drága kiépíteni, hanem, mert a kereskedelem nem szeret vele bajlódni. Ez sajnos azt jelenti, hogy a visszaváltható üvegbe csomagolt italt nem is fogja megvenni. A problémát úgy lehet kikerülni, ha ugyanazokat a gyümölcsleves üvegeket fóliába csomagolva (eldobós verzió), és rekeszekkel együtt (visszaváltható verzió) is kiajánlják a kereskedőnek. Előbbi megoldás drágább, hiszen ott a csomagolás árát is ki kell fizetnie a kereskedőnek, majd a vevőnek, míg az utóbbi esetben nem. Ezzel részben megoldottuk a problémát, hiszen a vevőnek akkor is van lehetősége tőlünk vásárolni, ha nem kíván a visszaváltható csomagolással „bajlódni”. Azonban a kisvállalkozás számára az üvegmosó berendezés megvásárlása továbbra is nehezen megoldható feladatnak látszik.
A hőálló PET-palackra azért lenne szükség, mert a gyümölcslé hozzáadott adalékanyag nélkül készül, tartósítását pasztörizálással oldják meg. Vállalkozónk ezt a megoldást is elvetette, hiszen a palackokat Belgiumból kellene szállítani. Ezzel a döntéssel nem is vitatkozik senki.
A következő lehetőség az egyszer használatos üveg. Az életútelemzések szerint ez a legrosszabb csomagolás, tehát mindenképpen kerülni kellene, írja Szili. A Bödecs Barna által javasolt megoldásnak is súlyos fogyatékossága, hogy az ital egy része eldobható üvegben kerül forgalmazásra, hiszen nem minden kereskedő él majd a visszaváltás lehetőségével.
Szerencsére van még két választási lehetőségünk. Az egyik a Tetra Pak doboz, amit mindenki ismer. Egyhangúlag leszavaztuk, hiszen előállítása energiaigényes, újrafeldolgozása pedig a cég propagandájával ellentétben rendkívül problémás. (Erről már sokat írtunk, pl. KB 2005 tél). A másik lehetőség a kevésbé ismert bag-in-box, ami egy kartondobozban található, alumíniummal bevont műanyag zsák, csappal felszerelve. Ennek nagy előnye, hogy a tartósítószer-mentes üdítő is sokáig eláll benne, mert felbontás után sem kerül bele levegő. A többrétegű italdobozzal szemben további előnye, hogy a karton és a zsák szétválasztható, és az előbbi újrafeldolgozása is megoldható. Az alumíniummal bevont műanyag zsákból viszont jelenleg hasznosíthatatlan szemét lesz. Hédi még azzal vigasztal minket, hogy az 5 literes bag-in-box hulladéka sokkal kevesebb, mintha ugyanezt az italmennyiséget PET-palackból ittuk volna meg.
A végeredmény eléggé egyértelműnek tűnik, a listatagok mindannyian a bag-in-box-ra voksoltak. Már csak az a kérdés, mibe töltsék a kisebb mennyiségeket (0,2-0,5 l)? Az eldobható üveg nagyon környezetterhelő, a visszaváltás nem tűnik reálisnak egy kivállalkozás számára. Marad a hőálló PET Belgiumból, vagy a többrétegű italdoboz skandináv fából, németországi hasznosítással. Úgy tűnik a kis kiszerelésre nem sikerült megnyugtató megoldást találni. Várjuk az ötleteket!

U.i.: Egy jó megoldás azért adódik: egy pohár víz a csapból, utána egy alma (nyáron őszibarack) a kamrából. A sorrend ízlés szerint felcserélhető.