Üvegbe csomagolják természetesen a sört, bort, márkásabb szeszes italokat. A kommersz román dalvizek már PET-palackban sorjáznak a polcokon minden féle méretben: az eseti kezelésre ajánlott 1 dl-estől az 1 l-es kiszerelésig.

Üdítőital fronton aztán még vadabb a helyzet. Csak eldobható PET palackokat találtam. Lehetett CO-CO, popsi vagy épp a helyi menő csávó, a Frutti Fresh. Az orgonasíp effektus itt is tapasztalható volt, a kis 1-2 dl-es sétálópalacktól a 2,5 l-es nehéztüzérségig minden kaliberűt lehetett kapni. És a nép szereti, veszi, viszi. Amerre jártunk sok patakkal találkoztunk, és a bolti tapasztalatok után már értem, miért visz annyi furcsa terhet a víz!

Rettentően kíváncsi lennék, hogy békés szomszédaink rögös Európába tartó útjukon mikor érnek el odáig, hogy gondoljanak a hulladékgazdálkodásra. Lehet viszont, hogy hamarabb fogok tiszai halászlevet enni. Az is elképzelhető, hogy ők is megalkotnak egy olyan tuti kis törvényt, mint a mieink.

Kész, passz!