Idén nyáron a marosvásárhelyi Rhododendron szervezésében egy különleges akció zajlott. Megszállott ifjak bõsz csoportja tutajozott le a Maros völgyének legfestõibb szakaszán avégett, hogy a folyót megszabadítsa a beleöntött irdatlan mennyiségû szeméttõl. Ez alkalomból megismerkedhettünk mindazzal a szennyel, amit polgártársaink zúdítanak a Marosba, és tapasztalhattuk, hogy mily "fantáziadús" is a szemét; ruhanemûtõl akkumulátorig, vécéülõkétõl gyerekjátékokig, gumiabroncstól hatalmas fémkályháig mindent találtunk.

A helybéliek a horgászatnak egy különleges válfaját fejlesztették ki az idõk során. Hosszú (többnyire réz) drótokat fektetnek le a mederben, amikor eljön az idõ, a "horgász" egy vékony drótot csatlakoztat a vízben lévõhöz, majd átveti azt a víz mellett haladó vasút villamos vezetékén. A vékony drót elég hamar elolvad, a halaknak és nemcsak nekik 27 ezer volt jut "osztályrészül". A több tonna szemét mellett jónéhány kilométer(!) ilyen drótot szedtünk ki a Marosból.

Maga a tutajozás igazi, kemény, embert próbáló "mesterség", amelybe jónéhányan beletanultunk, mi több, még páran a lányok közül is alaposan kitettek magukért. Jövõre szeretnénk a völgy eme szakaszát (körülbelül 40 km) halakkal betelepíteni. Reméljük sikerülni fog majd.

Egyelõre ennyit a marosvásárhelyi Kukapressztõl. A következõ számban ismét jelentkezem.