Az egyesült államokbeli Mecosta megye és az azt körülvevő Michigan állam lakói identitásuk alapelemének tekintik a vizet. Pisztrángokat fognak és a halászsasokat figyelik, amint azok táplálékot keresnek a patakokban. Kellemes, meleg napokat töltenek a kis tavaknál, amelyek pettyekként díszítik az erdők egységes zöldjét. Természetesen a Nagy Tavak közelsége is fontos szerepet játszik, amely a Föld ötödik legnagyobb ivóvíz forrása. Nem csoda, hogy a lakók személyes sértésnek tekintették, amikor egy palackozott vizet gyártó óriás multicég betette a lábát a vidékre, és több mint napi 22 ezer hektóliternyi (2,2 millió liter) vizet kezdett el kipumpálni a tavaikat és patakjaikat tápláló forrásokból.

A Perrier leányvállalata, a Great Spring Waters of America a 90-es évek végén az Egyesült Államok közép-nyugati területén tervezte egyik legnagyobb vízkitermelő és palackozó üzemének megnyitását, hogy kielégítse a palackozott víz iránti rohamosan növekvő igényeket. Elsőként Wisconsinba akart települni a cég, de a helyi lakosok és az önkormányzat kemény ellenállása meghiúsította e tervet. Azonban Michigan akkori kormányzója, John Engler 2001-ben már tárt karokkal várta a Perrier-t, amelyet idokőzben felvásárolt a Nestlé. A kormányzó alig 100 dolláros évi (!) engedélyezési díjért megengedte az üzem megnyitását, sőt többmilliós adóelengedést ajánlott a cégnek.

Az építkezés már akkor elkezdődött, amikor a cég még kézhez sem kapta az összes szükséges engedélyt. Az elmúlt másfél évben az üzem 450-1300 liternyi vizet termel ki percenként egy Mecosta megyei vadászrezervátum területén lévő forrásból, amit egy 18 kilométeres csőrendszeren juttat el a Stanwood-ban található palackozóba, ahol aztán elkészülnek a szállításra és értékesítésre váró üvegek, amelyet az államok közép-nyugati területein árusítanak Nestlé Ice Mountain márkanéven.

Nem sokkal azután, hogy a vízkitermelésre vonatkozó terveket kihirdették, helyi lakosokból és aktivistákból álló csoportok szerveződtek a terv ellenzésére, azon az alapon, hogy a projekt nemcsak a környezetre és a lakók életminőségére lenne káros hatással, de egyúttal precedenst is teremtene a térség természeti értékeinek kiárusítására egy multinacionális vállalat számára. Az önszerveződő csoportok törvényes eszközöket és a közvetlen cselekvés eszközét is bevetették, hogy felhívják a közvélemény figyelmét az ügyre és megakadályozzák az üzem létesítését. Az Édesvíz Szövetség (Sweetwater Alliance) nevű csoport, amely a megmozdulások többségét koordinálta, egy kenus demonstrációt szervezett a forrás által táplált patak mentén.

2001 őszén a Michigani Polgárok a Víz Védelméért (Michigan Citizens for Water Conservation, MCWC) keresetet nyújtott be a megyei bíróságra, azzal a szándékkal, hogy megállítsák a víz kitermelését. Keresetükben azzal érveltek, hogy az eset jogilag nem minősül a víz ?indokolt használatának?, és sérti a vízjogról szóló állami és szövetségi szabályokat. A per eredménye eldönti, hogy vajon a Nestlé folytathatja-e a víz kitermelését a jelenlegi minimális 500 liter/perc szinten, vagy esetleg a percenkénti 3600 literig is növelheti azt. Sőt, a továbbiakban az ügy precedensként fog szolgálni Michigan és valószínűleg a többi állam számára is azokra az esetekre, amikor el kell dönteniük, hogy megengedhető-e és ha igen, milyen módon, hogy vállalatok ivóvizet nyereségért termeljenek ki.

Az Ice Mountain 75-85 dollárt fizetett az államnak engedélyezési jelentkezési díjra, és ezzel milliárdos nagyságrendű bevételre tesz szert a víz értékesítéséből? - állítja ügyvédjük, ez semmilyen más iparágban nem lehetséges: fakitermelő és bányavállalatok sem tehetik meg ezt.

Létezik egy olyan szövetségi törvény, a Vízforrások Fejlesztésének Törvénye, amely megtiltja a Nagy Tavakba vezető vizek eltérítését. Ezen törvény alapján a Nagy Tavak bármelyik más államának kormányzója tiltakozásával elméletileg megállíthatná a kitermelést. A per során olyan tanulmányokra is hivatkoztak, amelyek szerint a percenkénti 1800 literes kitermelési ütem csökkenti azon tavak és patakok természetes vízutánpótlását, amelyeket a forrás táplál; a Deadstream nevű patak nyáron egy cm-t, a Thompson tó pedig több mint 4 cm-t apadt. Ez talán nem hangzik soknak, valójában mégis visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat, - mondja a MCWC alelnöke, például a talaj pusztulását, vagy bizonyos alacsony vízállást kedvelő fajok tömeges elterjedését.

Ezek a patakok tartják el a csak ezen a vidéken termő íriszt, az oposszumot, a mosómedvét, a szarvast, a baglyot és a többi madarat, amelyek a patak vizével csillapítják szomjukat, a szitakötőt, a pillangókat, az amúgy is nehéz napokat élő teknősöket és természetesen a halakat. Mindezeknek az élőlényeknek az életéhez elengedhetetlenek a nádasok, a mocsár, a víz - meséli az egyik lakos, aki egy Tó-nak (Lake) nevezett kisvárosban él.

A Nestlé pisztránghalászatra indul

A vádakra válaszolva a Nestlé elmondta, hogy a lakosoknak semmilyen hátránya nem fog származni a felszínalatti vizek Nestlé általi kitermeléséből, és a Deadstream vízszint csökkenése tulajdonképpen a pisztrángok hasznára válik, mivel így csökkeni fog a patak vizének átlaghőmérséklete.

Az emberek ösztönös véleménye szerint a víz mindenkié, mondja a Sweetwater Alliance tagja, hozzátéve, hogy az üzem ellen létrehozott helyi kezdeményezés számos tagot számlál bennszülött amerikai törzsektől kezdve a Navy SEALS-ig (USA haditengerészet). Számomra olyan ez a vállalat, mint egy nagy polip, amely karjait ráteszi forrásainkra? - a szomszédos Osceola megye egy lakója.

A Central Michigani egyetem szociológus professzora, vízjogi aktivista szerint az üzem engedélyezése beláthatatlan folyamatokat indítana el. Manapság mindenfelé folyik a harc a palackozott víz bizniszért - a Coca-Cola, a Pepsi és a többiek is mind a vizet akarják. Előbb-utóbb mind ide akarnak majd jönni.

Az ellenzők szerint a helyzetet még igazságtalanabbá teszi, hogy nem messze, Detroitban kb. 8000 alacsony jövedelmű család egyszerűen nem jut folyóvízhez, mert nem képesek kifizetni a vízdíjat vagy mert magas hátralékkal rendelkező épületekben élnek. Elég ijesztő belegondolni abba, hogy az állam adókedvezményt ad ennek az üzemnek, míg városainkban némelyeknek ivóvízre sem futja - írja egy újságíró. Ebben az országban egyre közelebb kerülünk a harmadik világbeli modellhez.

Egy világméretű csata

Egy aktivista véleménye szerint ez az ügy is a víz- és természeti erőforrások privatizációja ellen folytatott világméretű csata része. A víz nagytömegű kitermelése világszerte veszélyezteti a környezetet, ugyanakkor a világ lakosságának nagy része, köztük amerikaiak is nehezen jutnak tiszta ivóvízhez.

Egy másik példa: a brazíliai Sao Lourenco-ban a helyiek azért támadják a Nestlé/Perrier palackozó üzemet, mert az kiszárítja és tönkreteszi az ország egyik történelmi jelentőségű ásványvíz forrását. Brazília Serra da Mantiqueira régiója híres a Circuito das Aguas-ról, vagyis ?víz körökről? azok magas ásványtartalma és gyógyhatású tulajdonságai miatt. A XIX. század folyamán 4 kisvárost, köztük Sao Lourenco-t is ezek köré a víz körök köré építették. Ma az emberek arról panaszkodnak, hogy a víz ásványianyag tartalma csökken, mert a Nestlé/Perrier Pure Life (Tiszta Élet) márkanevű terméke számára túlzott mértékben termeli ki a forrásokat.

Ha a vizet nagyobb mértékben termelik ki, mit ahogy a természet pótolni tudja, akkor ásványianyag tartalma fokozatosan csökken ezzel - általunk érzékelt - ízváltozást eredményez - állítja Franklin Frederick, a Nemzetközi Szabad Víz Akadémia tagja egy interjúban.

Egyértelmű, hogy a világon vízválság van, amelyet csak súlyosbít az erdők pusztulása, a szárazság és az infrastruktúra hiánya a szegény országokban. Ez utóbbi lehetetlenné teszi, hogy a lakosság nagy része a már rendelkezésre álló ivóvízhez hozzájusson. Ennek ellenére a az USA nem vesz tudomást a válságról napi 420 liter vizet fogyasztva, szemben az európaiak napi 200, az afrikaiak napi 22 liter fejenkénti vízfogyasztásával. (Ez a szám Budapesten kb. 250 l/fő/nap - A ford.) A palackozott vizek népszerűségének növekedése szimbolikus egy olyan országban, ahol iható a csapvíz: anélkül fogyasztunk nagy elánnal, hogy belegondolnánk annak (regionális, nemzeti, globális) hatásaiba. Maude Barlow Blue Gold (Kék arany) című könyve szerint világszinten 36 milliárd(!) liter vizet palackoztak és hoztak kereskedelmi forgalomba 2000-ben. Ezek több mint 90 százalékát újra fel nem dolgozható műanyagban árulták.

A michigani aktivisták az Ice Mountain elleni küzdelmet nem csak egy helyi ügyként fogják föl, amely a helyi patakok és tavak megóvására irányul. Úgy vélik, fel kell hívniuk a közvélemény figyelmét a vízvédelemmel és a vízjogokkal kapcsolatos kérdésekre.

Kari Lydersen cikkei rendszeresen jelennek meg az AlterNeten. Szintén publikál a Wasington Postban, emellett pedig a chicagói Urban Youth International Journalism Program egyik oktatója.
A Nestlé hazánkban is ezt csinálja: ld. A Kékkúti Ásványvíz Rt. és a Káli-medence vízkészlete  Ki szárad a végén?? Magyar Narancs, MaNcs, XVI. évf. 10. szám - a szerk.