Támad a gagyi

Mint minden év decemberének elején, idén is elkezdõdött a fenyõfa-árusítás és -vásárlás. A választék óriási, az árak nõnek a csillagos égig, a fenyõk napjai viszont meg vannak számlálva. Évek óta kísérem figyelemmel a karácsonyi tevékenységeket, valamint az ünneplés kellékeinek rendkívül rövid pályafutását. Megint elindult a fenyõfák százezreinek kitermelése, amibõl legalább az egy negyed rész úgy kerül majd a szemétre, hogy azt a "boldog" pár napot sem töltötte el a meleg lakásokban. Karácsony közeledtével ezek a fák kitüntetett figyelmet érdemelnek, ki szerényebbet, ki fényûzõbbet vásárol, de ez a fenyõk sorsára vonatkozóan mit sem számít. Természetesen az ünnepek után mindez nem fontos, ugyanis -- van, amikor már év végén -- kiszolgált karácsonyfák tucatjai hevernek az utcákon, nem is akárhogyan. Mert nem gyûjtõhelyre kerülnek, hanem ahol a volt tulajdonosuk elegánsan otthagyta. Nem ritka az olyan eset, hogy szegény fenyõfák az ötödik emeletrõl landolnak egyenesen a járdán. Még arra sem képesek egyesek, hogy az (esetleges - szerk.) aprítási és komposztálási folyamatot megsegítve leszedjék a szaloncukros papírokat. Ez elég siralmas látványt nyújt, fõleg január napjaiban, mikor már lépni nem lehet ezektõl a "hulladékoktól".

Ezek a fenyõfák szerencsére nem kerülnek a szemétre, hanem összegyûjtés után aprítva parkok talajának takarására kiválóan alkalmasak (bár így lenne! -- szerk). Viszont még így sem éri meg a tömeges karácsonyi pusztítást! Nagy jövõt jósolok a visszaváltható, gyökeres fenyõk elterjedésének, egyre szélesebb körben kellene majd terjeszteni, sõt végül csak ilyet árusítani. A választék is maradhat ugyanaz, lehet luc-, fekete-, duglasz-, normand- és ezüstfenyõ minden méretben, mindössze annyi lesz a különbség, hogy ezek a növények tovább élnek majd.

De nemcsak a karácsonyfákról van itt szó, hanem arról is, ki hogyan intézi el a karácsonyt. A kifejezés is ilyentájt, az ünnepek közeledtével hallható gyakrabban (az utóbbi évek karácsonyainak pazarló, képmutató definiálása), hogy "nagy karácsonyi roham", amely minden évben egyre hamarabb elkezdõdik. Ez az érdekes szóhasználat ma azt jelenti, hogy a bevásárlóközpontok dugulásig teltek, az utcákon mámoros tekintetû emberek bolyonganak, jól megrakodva csomagokkal. Évek óta nem beszélhetünk már a szeretet ünnepérõl, helyette inkább használhatnánk a "pénz és fényûzés" vagy a "szemétgyártás" ünnepe kifejezéseket, mert ma a Karácsony, sajnos, errõl szól. A nagy rohamban az emberek elképesztõ összegeket fektetnek ebbe a pár napig tartó ünnepbe, és már csak azzal törõdnek, hogy az õ ajándékuk minél drágább, minél fényûzõbb legyen. Az ajándékokon csomagolóanyagok, fényes celofánok, masnihegyek virítanak, melyek vagy soha, vagy rendkívül hosszú idõ alatt bomlanak le, addig is szépen mutatnak majd a szemétlerakókban. Itt látszik, mirõl is szól ma ez az ünnep. Hát nem a szeretetrõl, annyi biztos. A tavalyi rohamon például többen vásároltak színes házimozi rendszert csekély 7 millió forint értékben. Ez nem semmi, az illetõk legalább elmondhatják, hogy mennyire fontos számukra a Karácsony.

Mindig eszembe jutnak azok az idõk, mikor az emberek még örültek annak, ha volt saját karácsonyfájuk házi készítésû és természetes anyagokból készült díszekkel, valamint az ajándékok is a praktikusságot, a szükséget szolgálták, nem úgy, mint napjainkban. Néhány helyen, vidéken ez a mai napig így megy. Ma, amikor minden a pénz körül forog, miért lenne épp a karácsony kivétel? Januárban érdemes lesz majd figyelni az utcákat és szemétlerakókat, mert igazi "kincsek" fognak virítani mindenfelé. Gyakori lesz a doboz, a hungarocell, a csupasz fenyõfa szaloncukros papírral, csillogó csomagolóanyagok, szalagok, üveginvázió, ami az ünnepek elmúltával mind csak SZEMÉT marad.