Nemrég egy társadalmi felelősségvállalással foglalkozó konferencián hallottam, amint az egyik résztvevő óva inti a nagy bevásárlóközpont képviselőjét, hogy nehogy közvetítőn keresztül szervezze a CSR napját, mert nélkülük sokkal több pénz jut a kedvezményezett szervezetnek.

Ebben igaza van, de érdemes megnézni a közvetítő szemszögéből is a dolgot. Bejelentkezik egy cég, hogy adott napon, adott létszámú csoporttal csinálnának „valamit”, igen, „valamit”, mert az esetek jó részében nincs konkrét ötlet sem. A közvetítő erre előveszi a kapcsolatrendszerét, végighívja a lehetséges fogadószervezeteket, felméri az igényeiket – homokozó, étkezőfelújítás, nagytakarítás stb. – és lehetőségeiket – legfeljebb 10 ember fér be az étkezőbe, a homokozóhoz csak kb. 5 fő szükséges, viszont oda kell egy ezermester munkavezető, a nagytakarításban részt tud venni akár 30-40 fô is –, majd kitalálja, hogy miképpen lehetne a teljes csoportot foglalkoztatni, összeírja és beszerzi a szükséges eszközöket, alapanyagokat, végül minden egyes emberre odafigyelve, levezényli a teljes napot.

Mondja valaki, hogy ez nem munka! És igen, ennek bizony van költsége! Itt nem üres jutalékról, hanem munkáról és felelősségről van szó.

Mindezek alapján talán érthető, miért gondolom, hogy jobb közvetítőn keresztül szervezni egy önkéntes vagy CSR napot. Van azonban más előnye is: ha jól választja meg az ember a közvetítőt, úgy lehet esély arra, hogy nemcsak a
legnagyobb és legjobban működő, saját magukat komolyan reklámozó szervezeteket találják meg a megrendelők, hanem a kisebbeket is, amelyekről lehet, hogy még csak nem is hallottak, nincs hatalmas támogatottságuk és „hírük” a CSR tevékenységet folytató cégek, vállalatok között, ám vélhetően épp az ismeretlenségük miatt jobban rászorulnak a segítségre.

Ha a közvetítő történetesen a Humusz Szövetség vagy bármely más nonprofit, úgy két civil szervezet munkáját és létét támogatják a CSR nappal.