„...a megújuló- és anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék energiaforrást alkalmazva – a környezettudatos fogyasztók zöld szolgáltatásává alakuljon” – olvashatjuk a dokumentumban, magyarán szólva elégetjük a szemetet és távhőszolgáltatást adunk cserébe. Ugye a környezettudatos Kukabúvárok ezt nem tartják olyan jó ötletnek? Összegyűjtöttünk egy pár gondolatot ezen terv kapcsán, és csak remélni tudjuk, hogy a döntéshozók majd megfontolják érveinket.

Először is teljes tévedés a kommunális hulladékra megújuló energiaforrásként tekinteni. A hulladék nagy energiatartalmú alkotórészei jelentős részben fosszilis erőforrások felhasználásával készülnek, így nem minősíthető megújuló energiaforrásnak. A szerves hulladék (ételmaradék, biomassza) pedig komposztálható, amely klímavédelmi szempontból jobb megoldásnak tekinthető, mint az égetés.

Másodsorban a magas hőtartalmú alkotórészek meghatározó hányada újrahasznosítható. Az, hogy a jelenlegi állapotban ez a hasznosítási arány alacsony, nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így marad, hiszen az unió egyre magasabb hasznosítási arányszámokat ír elő. Éppen ezért helytelen egy cselekvési tervet egy folyamatosan csökkenő mennyiségű energiaforrásra alapozni. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy hazánkban igen magas a hulladékégetés elutasítottsága. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy a környezettudatos fogyasztók a hulladékból előállított távhőt zöld energiának fogják tartani, hiszen az ő körükben kiemelkedően magas a hulladékégetést elutasítók aránya. Ha ez sem lenne elég, akkor jó tudni, hogy hazánkban már így is jelentős kapacitás épült ki a magas hőtartalmú hulladékok ártalmatlanítására. Noha a budapesti hulladékégető művön kívül nincs direkt égetőmű, a cementgyárak és hőerőművek igen jelentős kapacitással rendelkeznek, az engedélyezett mérték eléri az 1 millió tonnát. Tekintve, hogy hulladékok anyagában történő hasznosítása egyre nagyobb elvárás, és elsőbbséget élvez a hulladékok energetikai hasznosításával szemben, a távhőt előállító művek igen komoly versenyhelyzettel kerülnének szembe a magas fűtőértékű hulladékokért. Ezen túlmenően a hulladékok égetése sokkal komolyabb környezetvédelmi beruházásokat igényel, és jóval szigorúbb emissziós normáknak kell teljesülniük, mint egy gáztüzelésű, vagy akár biomassza tüzelésű mű esetében. Az anyagi megtérülés így igencsak kétséges. Persze a hulladékok égetése hulladékgazdálkodási szempontból is hátrányos, ugyanis gátolja a hulladékkezelési hierarchiában előrébb elhelyezkedő megelőzést és anyagában hasznosítást azáltal, hogy piacot teremt, és érdekelté tesz a kommunális hulladékok előállításában. Végül, de nem utolsósorban a hulladékok égetése közegészségügyileg is elfogadhatatlan.

Reméljük, ez elegendő érv az ellen, hogy újabb szemétégetőkkel állítsák elő az amúgy nem ördögtől való távhőt. Ha a döntéshozóknak nem is, talán a környezettudatos fogyasztóknak igen.