Hogyan is kezdődött az én történetem? Néhány évvel ezelőtt édesapámnál találtam egy téglalap alakú, fából készült keretet, rajta félbehagyott, műanyagokból álló fonást. Tőle tudtam meg, hogy lábtörlőnek szánta, de betegsége miatt nem tudta befejezni sajnos. Akkor döntöttem úgy, hogy én elkészítem helyette. Volt otthon jó pár nejlon szatyor, ezekből láttam neki a munkának. Tetszetős darab kerekedett belőle. Egy idő múlva ismerőseim meglátták az ajtó elé tett színes lábtörlőt, és – nem kis csodálkozásomra – kértek, ugyan készítsek nekik is ilyen csuda dolgot.

Megszülettek az újabb lábtörlők, melyeket szívesen elajándékoztam. Ezek még csak 50 cm szélesek voltak, ám ennél nagyobb méretűre is támadt igény. Ezért egy asztalos ismerősömmel készíttettem egy 70 cm-es keretet, és azon dolgoztam tovább.

Az alapanyagban közben újítottam: az elmúlt ősszel beszereztem annyi kukoricacsuhét, hogy nekiállhattam fonni-szőni, és lám, egyre jobban megnőtt a főleg csuhéból készült lábtörlőim iránti kereslet. Távolabbi terveim között szerepel, hogy fejlesztem a tevékenységemet, szeretnék a termékekkel kiállításokra eljutni, külföldi partnereket keresni, vagyis vállalkozássá fejleszteni ezt a hobbit. Levédetném a terméket, s ha mód és lehetőség adódik, gyerekeknek is tanítanám a tevékenységet.

Napjainkban a természetes anyagok alkalmazása egyre népszerűbb, mert szépek, tartósak. A műanyag zacskók felhasználásával pedig újra lehet hasznosítani a más által eldobásra szánt hulladékot. Persze, a legjobb az volna, ha nem is vinnénk haza zacskókat, és nem halmozódna föl a háztartásokban...