A legtöbb kerti bútort vizes alapú lazúrral színezik, és utána színtelen lakkos védőréteget kap. Ezek a darabok kültéri igénybevételre is alkalmasak, de igazán a fedett teraszt szeretik. Utóbbi esetben is lakkozzuk le 1-2 évente színtelen csónaklakkal, főleg a vízszintes felületeket, mivel azokat éri a legtöbb károsító hatás. Az újralakkozás előtt nem túl durva, 140-220-as szemcsenagyságú csiszolópapírral csiszoljuk fel a felületet, ügyelve az egyenletességre. A nem látható felületeket ne fedjük lakkal, hagyjuk lélegezni a fát.

Ha a bútoron nincs lakk, csak lazúr, vagy lakkozzuk, vagy tartsuk fedél alatt, nedvességtől óvva.

Rendszeres lakkozás nélkül a következő tünetek mutatják, hogy eljött a nagyobb felújítás ideje. Az UV-sugárzástól a lakk elvékonyodik, majd részlegesen eltűnik. Ezeken a helyeken a pác elszürkül. A vízszintes felületen megálló víz a csomók mentén beszivárog, és a megduzzadó fa kiemelkedik a felületből, emiatt a lakk 2-3 mm szélességben elválik. A tartósan vízben álló lábak felázhatnak, ledobva a lakkot 3-8 cm magasságban. Ez elkerülhető, ha 1-2 cm-rel megemeljük a lábakat – egy kis lemezlap alátét is megfelel erre –, hogy ne a vízben álljanak a lábak eső után. Ha feláztak, erőteljesen csiszoljuk fel a felületet. A szürke elszíneződés helyét dörzsöljük be a vásárláskor kapott fapáccal. Ha megszáradt, a kiemelkedő részeket csiszoljuk szintbe, és dörzsöljük be páccal. A lakkot bőkezűen hordjuk fel, hogy a hajszálrepedéseket is feltöltsük.

A nyár és a fenyő is alkalmas kerti bútornak, de jobb, ha a lábak akácból vannak, esetleg fémlappal talpalva. Tisztítását végezhetjük vízzel, de töröljük utána szárazra.

Javító partner és forrás: Ezermester

Zöld tipp: Pácokból, festékekből, sőt lakkokból is létezik környezetbarát, illetve vizes bázisú változat. A csónaklakk valóban a legtartósabb, de ügyelj arra, hogy jól számold az igényt, ne legyen maradék, mert igencsak terheli a környezetet!