A hulladékos szemléletformáló munka során a leggyakoribb válaszreakció a támadás. „Miért, neked mennyi a hulladékod?” „A szelektív gyűjtő folyton tele van, minek hordjam oda?” „Úgyis összeöntik.” Ilyenkor azt mondjuk: „Ne másokhoz mérd magad, a saját lelkiismereteddel számolj el!” Nincs tökéletes környezetvédő, mi sem vagyunk azok, viszont sok kicsi sokra megy. Aki bármilyen apróságot tesz a környezetért, azt meg kell becsülni. A helyes szemlélet ellenben kötelező. „Egyedül úgysem fogom megváltani a világot.” Sokan a saját jelentőségüket bagatellizálják, jog- és hatáskörüket zárják jó szűkre. Ezzel is csökkentve a felelősséget, feloldva a belső ellentmondást. A legnehezebben emészthető reakció, hogy „én csak a megélhetésért csinálom”. A szennyező cégek munkatársai, a korrupciónak magukat alávető hivatalnokok, a mindent eltűrő dolgozók - többek között ők is működtetik a túlfogyasztásra, a környezet és az alsóbb társadalmi rétegek kiszipolyozására épülő rendszert. Még ha a szívük mélyén tudják is, hogy a jótett fontosabb a pénznél. Hazánkban egyre inkább csak olyan munkákat fizetnek meg busásan, amelyek nincsenek tekintettel a társadalmi és környezeti kérdésekre, és kifejezetten nem igénylik az etikus hozzáállást. Ezt boncolgatja cikkünk „A segítő munkák ára és értéke” címmel. Aki magára ismer, és érzi a belső ellentétet, annak érdemes elgondolkodnia. A lap többi, jó gyakorlatokkal foglalkozó cikkét pedig munícióként szánjuk azoknak, akik úgy döntenek, felelősséget vállalnak. ----- Ha tetszett a cikk és szeretnéd az ÚjraSzedve magazin legfrissebb számait a postaládádba kapni, itt fizethetsz elő rá! Előfizetéseddel a Humusz Szövetség munkáját támogatod! Köszönjük!