A fogalom Kate Fletcher designer nevéhez fűződik, aki 2008-ban fogalmazta meg az etikus és környezettudatos divat alapjait, és azóta számtalan publikációja jelent meg a témában.

Se szeri, se száma a bevásárlóközpontokban a ruházati divatmárkáknak, amelyek az ún. fast fashion piaci szektorba tartoznk: a H&M, a világ immár leggazdagabb emberét tovább gazdagító Zara és még sorolhatnánk. Az általuk és még sok tucatnyi nagy tömegmárka által kínált termékek legfőbb sajátossága, hogy viszonylag olcsók, ám nem is tartósak.

A ruhák előállítása legtöbbször átláthatlanak folyamatok eredménye, és persze a szálak a fejlődő világba vezetnek. De miért is? Azért, mert ezekben az országokban nagy fokú a korrupció, a hatóságok könnyedén megvásárolhatók, jóllehet sok helyen még erre sincs szükség, hiszen nem léteznek olyan jogszabályok, amelyek a környezetet védenék, vagy a szociális biztonságot a társadalmi igazságosságot segítenék elő legalább valamilyen halvány formában. A munkavállalóknak nincsenek jogaik, gyakran kisgyerekek ülnek a varrógépek, válogatók mögött, és a munka óradíja dollár centekben mérhető. Magyarán nem kell a munkáltatónak megfelelnie semmilyen szigorú – és drága – előírásnak, és a dolgozókat is szabadon, a végletekig kihasználhatják. így könnyű olcsó termékeket árulni. A költségoldalon nem a valamelyik európai vagy amerikai metropolisz közepén díszelgő székházak, és a benne dolgozó kiskosztümösökön, nomeg a részvényesek kifizetésén húznak, hanem pont a gyártáson, amelynek a legtöbb pénzt kellene szánni.

És ha már itt tartunk, nem csak a munkavállalókat lehet kihasználni, hanem azon is lehet megtakarításokat elérni, ha például egy gyár a szennyvizet tisztítás nélkül engedi bele az élővizekbe, vagy olyan vegyszereket használnak például a textiltermék tartosítására, ami káros az egészségre, káros a környezetre. A világon a legintenzívebben növényvédőszerekkel kezelt növénye a gyapot. Ebből készül az, amit utána magunkon hordunk 24 órában. Többször hallottam már, hogy szkeptikusok kinevették az Ökotextil védjegyet, mondván, “persze, hogy a gyapotból készült termék bio, hiszen az természetes növényből készül. Minek azt különlegességként hirdetni?” Azért, mert rengeteg vegyszermaradvány van az egyébként természetes textilekben is. Az előbbieken túl a festékek is lehetnek ilyen nemkívánatos anyagok. Bizonyára kevesen tudják, hogy olyan országokban, mint például Pakisztánban az újrahasznosításra befogadott textilekből éppen csak a vegyszereket nyerik vissza, ami aligha nevezhető ténylegesen újrahasznosításnak.

Az eddigieket összefoglalva a slow fashion követői akkor leszünk, ha jól megnézzük, hogy honnan származik az alapanyag (minél közelebbről), hol folyik a gyártás (lehetőleg helyben), és mennyire etikus munkáltatóként a márka tulajdonosa. Ezen kívül legyünk háklisak arra, hogy a termékek természetes anyagból készüljenek, ne legyenek vegykezelve, és ami borzasztóan fontos: tartósak és javíthatók legyenek. Innentől jön a vásárló felelőssége: minél hosszabban, minél többször használja a holmit, ha kilyukad, javíttassa meg és ne dobja el, illetve ha feleslegessé vált, akkor adományozza tovább. Ha pedig már rongyosra hordta, akkor a ruhagyűjtőbe dobja be, hogy nem a lerakón legyen az enyészeté.