Miért szálltak ki a multik az Öko-Gum-ból? Mik voltak ennek az okai?

Nem minden multi szállt ki. Ha a multik alatt a hat nagy abroncsgyártót értjük, akkor kettővel továbbra is érvényes szerződésünk van. Az utóbbi években tulajdonosi nyomásra többször bontottak szerződést, majd mivel képtelenek hasznosítást produkálni, újra szerződnek velünk.

De tulajdonosként már nem vesznek részt az Öko-Gum-ban.

Nem is voltak tulajdonosok. Az volt a koncepció, hogy ne csak a kötelezettek legyenek a tulajdonosok, hanem az egész piac valamennyi érintettje szerepeljen: hasznosító, begyűjtő, cementgyár, újrafutózó, stb. Némileg módosult a tulajdonosi szerkezet, kiszállt egy magánszemély, és egy nem egészen tisztességes cégtől megváltunk.

Most mégis új helyzet alakult ki, amikor alakult egy új koordináló szervezet, és a multik vele tartanak.

Egyszer már alakult egy ilyen, de összedőlt. Most alakult egy új, de ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, mint a régi.

A piacnak hány százaléka maradt az Öko-Gum-nál?

2006-ban durván 60 százalék. Azért durván, mert a hazai gumiabroncs-forgalmat nagyon nehéz meghatározni.

Az hogy lehet?

Egyrészt a legálisan működő cégeknél is nagy az évi ingadozás, másrészt nagyon nagymértékű a csempészet. Az EU-csatlakozás óta nagyon fellendült ez az üzletág, talán most kicsit visszaszorult a VPOP tevékenységének köszönhetően.

Miért nevezi csempészetnek? Nem lehet behozni abroncsot vagy hulladékot a tagállamokból?

Most elsősorban az új gumiabroncs behozatalára gondolok, de gumihulladékot is csempésznek. Akkor csempészet, ha nem fizetnek utána ÁFÁ-t és termékdíjat. Ezért tiltakoztam mindig a külföldi hasznosítás ellen, mert ez utat nyit a csempészetnek. A tetejében komoly a gyanú, hogy egyes szállítmányok csak papíron léteznek, pl. három autó szerepel a könyvekben, de csak kettő dolgozik. Láttunk olyan szállítóleveleket, hogy többszörös mennyiségű gumi szerepelt rajta, mint amennyi a járműre ráfér. Már az embercsempészet is megjelent, egy kifelé menő kamionban embereket találtak a gumiabroncsok között. Én ezt nagyon veszélyes folyamatnak látom, pláne akkor, amikor hangsúlyozom, hogy megvan az itthoni feldolgozó kapacitás.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a hasznosítási díj fizetési lehetőséggel indirekt támogatást, egyfajta adókedvezményt ad az állam, hiszen ezáltal nem kell a termékdíjat fizetni. Szokták emlegetni a gyártói felelősséget, de ez porhintés, hiszen milyen felelősség az, hogy a gumiabroncs árában megfizettetik az emberekkel ezt a díjat, sőt állítólag sok esetben többet számláznak ki a gyártók, mint amennyit a hasznosításért kifizetnek, így még ezen is extraprofitjuk van. Magyarán sem felelősségük, se pénzük nincs a gyártóknak a hasznosítási kötelezettségben. És ezek után kivinni egy külföldi hasznosítónak az a gumiabroncsot, amelyért a magyar polgárok hasznosítási díjat fizettek, morálisan is megkérdőjelezhető.

Olyan is előfordul, hogy valaki Ausztriában begyűjti a hulladékot, ott felvesz érte valamilyen támogatást, behozza hozzánk, átpapírozza mint hazai begyűjtést, elszámolja egy magyar rendszerben is (hangsúlyozom, a mi cégünknél nem), majd kiviszi egy szlovák cementgyárba elégetni. Közben minden tranzakciónál (papíron) növekednek a mennyiségek, pedig ugyanarról a gumihulladékról van szó. Több gumikészlet valahogy meggyulladt, és esetleg a biztosító is fizetett a gumiért.

A fentiek szerint elég értelmetlen az a kérdés, hogy teljesül-e a magyar hasznosítási kötelezettség.

Csak a magunk oldaláról tudok beszélni. Az Öko-Gum Kht. szigorúan ellenőrzi a begyűjtést és a hasznosítást is. A magyar hasznosítási kapacitások folyamatosan bővültek az utóbbi években. A két cementgyár mellett már a harmadik is megkapta az engedélyt, és a gumiabroncsok esetében az energetikai hasznosítást jó megoldásnak tartom. A jogszabályok szerint csak a hulladék felét lehet égetni, a többit anyagában kell hasznosítani. Komoly lobbierők folyamatosan támadják a hasznosítás mértékét és az égetési arányt is, ami szerintem szakmailag nem megalapozott. A gyártóknak egy érdeke van: minél inkább lenyomni az árat, tehát a hasznosítási díjat csökkenteni. Pedig a hasznosítás nem csupán üzleti kérdés, hanem környezetvédelmi feladat.

Évente nagyságrendileg 50 ezer tonna új gumiabroncsot hoznak forgalomba, nekünk kb. 31 ezer tonna leszerződött kötelezettségünk van, ez a piac nagyjából 60%-a. Hogy ebből mennyi kerül valóban a piacra, az utólag látjuk majd meg. Most enyhe tél van, ezért kevés téli gumit vesznek a magyarok. Az abroncsok tömegének 75 %-át kell hasznosítani, mert a gumiknál van egy természetes kopási veszteség, és van egy kis része az abroncsoknak, ami nem visszagyűjthető. Nekünk 22,5 ezer tonna hasznosítási kötelezettségünk van, ennél többet fogunk hasznosítani, kb. 26-27 ezer tonnát. A másik szervezet azt állítja, hogy 15 ezer tonnát hasznosít, de hol keletkezik ennyi hulladék?

De a hiányzó mennyiség az ún. történelmi hulladékból pótolható, nem? Az OHT-ban is azt olvastuk, hogy kb. 300 ezer tonna felhalmozott gumihulladék van az országban.

De nincs. Mutassák meg, hogy hol! Végeztünk egy nagy felmérést, valamennyi önkormányzatot és fuvarozó céget megkerestük, és azt találtuk, hogy kb. 40-50 ezer tonna felhalmozott hulladék lehet, aminek a döntő része nagy méretű abroncs. Olyan készletek is vannak, aminek teljesen bizonytalan az eredete, hogy ki és mikor hozta be.

Pedig éveken át fizetett az állam a begyűjtésért a termékdíj alapokból. Akkor az a mennyiség szerepel a statisztikákban, amennyiért fizettek?

Amennyire én tudom, a régi termékdíjas rendszerben évi 10-15 ezer tonna begyűjtésére adtak támogatást egyetlen programgazdának. Tehát a többi akár fel is halmozódhatott, de nem ilyen mértékben.

Vajon nyugodtak lehetünk-e az égetés miatt? A kibocsátások szempontjából biztonságosak-e a gumit égető cementgyárak?

Azzal együtt, hogy az anyaghasznosítást, sőt a megelőzési intézkedéseket fontosabbnak tartom, az égetés is jó megoldás. A hazai cementgyárak esetében komoly technológia és tapasztalat áll rendelkezésre e téren. Szigorodtak a szabályozások, elég komoly filter rendszer van, és ellenőrizhető az egész folyamat. Az energiaárak meredek növekedése miatt egyre nagyobb kereslet van az alternatív tüzelőanyagra, legyen az gumi vagy a háztartási hulladék ún. könnyű frakciója.

A Polgárra tervezett égetőt miért nem támogatják?

Ma Magyarországon minimálisan 30 ezer tonna kiépített égetőkapacitás van a cementgyárakban, ezért fölösleges egy újabb 20 ezer tonnás erőműkapacitást kiépíteni. Nincs ennyi gumihulladék az országban. Összesen kb. 36 ezer tonna van, és mivel csak a felét lehet energetikailag hasznosítani, csak 18 ezer tonnát égethetnének, de akkor mindenki másnak le kellene állni a hasznosítással. Másrészt egy cementgyárnál a nagymértékű tüzelőanyag felhasználás mellett eltörpül a 10-15 ezer tonna gumiabroncs, és nem keletkezik salak, mert a gumi vastartalma beépül a klinkerbe. Egy erőműnél ott marad 4-5 ezer tonna salak, ami kezelendő veszélyes hulladék. Nekem erős kétségeim vannak a tervezett égető gazdaságosságát illetően, ezt 2004-ben maga a cég is kijelentette egy konferencián, pedig akkor még csak 4,5 milliárd volt a beruházás költsége, ma 8 milliárd körül tart.

Mégis hogyan támogathatja a magyar állam a saját bankján keresztül?

Mert ez nem szakma, ez politika. Érvelnek itt munkahelyteremtéssel...

Munkahelyet nem sokat teremt egy ilyen égető...

... meg hivatkoznak meg nem oldott problémákra, de ezek meg vannak oldva. Jelenleg már ott tartunk, hogy hiány van gumiabroncsból, legalábbis a jól kezelhető teherautó abroncsokból, mert mindenki azt kezeli. A nagy méretű abroncsok nem kellenek senkinek.

De ha uniós régiókban gondolkodunk, ezt a kapacitást nem a szlovák, ukrán, román gumira alapozzák?

De az is uniós irányelv hogy lehetőleg helyben kell hasznosítani a hulladékot. És Szlovákiában is kiépült a kapacitás, most adtak át a határ közelében egy nagy őrlőüzemet. Előlük fogja elvenni Polgár a gumit? Romániában is sok kapacitás van. Tehát a polgári égető szakmailag nem indokolt, az pedig, hogy ebbe állami támogatást vonnak bele, végképp indokolatlan.

Hogyan lehetne ezt a rendszert kifehéríteni? Mitől lesz rend ezen a piacon?

Először is igenis lehet korlátozni a piacot. Az áruk szabad áramlását két esetben lehet korlátozni, ha sérül az emberek egészsége és a környezet épsége. Jelen esetben mindkettőről szó van, hiszen a zöld listás hulladékként becsempészett abroncsok egy részét minden ellenőrzés nélkül abroncsra szerelik. Fokozni kellene az ellenőrzést. Az APEH-et ez nem nagyon érdekelte, most került át az ellenőrzés a VPOP hatáskörébe. Idén júliustól a hulladék illegális elhelyezése nem szabálysértés, hanem bűncselekmény. Szankcionálni kell, hogy elrettentő hatása legyen. A multikat is ellenőrizni kell. Korlátozni kellene a külföldi hasznosítást, a fentiek miatt. Minden ország alkalmaz belső piacvédelmet, nekünk is kellene.

Előrébb vagyunk-e azzal, hogy a termékdíj-rendszert leváltottuk ezzel a „gyártói felelősségen alapuló" rendszerrel?

Hivatalból azt kéne mondanom, igen, de azt mondom, igenis meg nem is. A termékdíjnak erős visszatartó hatása volt, és az ellenőrzési rendszer is jól működött, ebből kihátrált az állam. Most a felelősséget azok kezébe tették, akiknek nem az az elsődleges érdekük, hogy a hasznosítás magas fokú legyen. Sok cég abban az országban telepszik le, ahol számára kedvező az adózás, és jó feltételekkel talál munkaerőt. Ha a körülmények már nem kedvezőek, akkor odébbáll. A környezetvédelem neki nem feladata, ez a mi feladatunk! Rá lehet és rá kell őket kényszeríteni, hogy felelősen viselkedjenek. A visszalépések mellett komoly előrelépések is történtek. Nem volt szervezett begyűjtőhálózat, most van. Tehát vegyes a kép. A rendszer nem rossz, de ellenőrzés nélkül nem működik.