Valóság
Válogassunk össze gondosan egy tucatnyit nimfomániás libák, idétlen exhibicionisták, üresfejű macsók és szívtipró aranyifjak közül, zárjuk be őket egy jól bekábelezett helyre néhány hétre, figyeltessük őket két-három millió kukkolóval napi huszonnégy órában (adjunk el közben sok-sok reklámidőt), és hirdessük azt: ez a Valóság.
Pedig amikor Cseh Tamásnak a nyolcvanas években levelet írt valóság nevű nagybátyja, még felhívta a figyelmet a "szükséges óvatosságra / mert adódhatnak bajok / most, hogy én távol vagyok."
A valóság távolodik, és a bajok jönnek sorban.
A világ befolyásos politikusai számára is csak a tévés valóság létezik, legalábbis a johannesburgi Föld Csúcson mintha csupa olyan "környezetpolitikus" vett volna részt, akik a Spektrum TV-ből ismerik a földi létformákat. Márpedig a Greenpeace és a többi nagy zöld szervezet szerint a valóság ez:
A Föld környezeti állapota továbbra is romlik; az esőerdők pusztítása, a tengerek túlhalászása nem lassul; tovább növekszik a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék; a bolygó erőforrásait túlzottan igénybe vesszük; egymást érik a természeti katasztrófák; elég ennyi Valóság?
Egyébként játszhatnánk a környezetpolitikát a Big Brother szabályai szerint (most a Híg Vaker szabályai szerint megy.): időnként kiszavaznánk egy-egy arcot a politikusok közül, tűnjenek el a süllyesztőben, ha nem értik, hogy amit művelnek, az mindenkire és mindenre káros, egy szűk csoportot leszámítva.
