Miért olyan népszerû a hamburger? Hát, most megmagyarázom! A megvilágosodás elemi erõvel zúzta szét az agyamban eleddig kószáló homályos impressziókat: a hamburger nem más, mint gasztro-giccs!!! Tehát akkor merüljünk el nyakig abban, mit is jelent ez az esztétikai kategória (mert az!). Giccs: stílus, melyet stílustalanság jellemez. Méghozzá olyan társadalmi jelenség, ami a tömeges árutermeléssel tört be a köztudatba, és csápjait kiterjesztette a mûvészetektõl kezdve egész hétköznapi környezetünkre.

Az ember egyre inkább mesterséges díszletekkel veszi körül magát. Mi sem szebb példa erre a mai, közhellyé vált fogyasztói társadalom, ahol az ember rádöbben, hogy legfõbb örömforrása a Fogyasztás. A giccs ehhez az életformához kötõdik, ebben terjed, itt szaporodik, teljes mértékben a kisemberre méretezve magát.

Hogy jön ide a hamburger? Gyorsan fogyasztható, könnyen befogadható, emberszabású. Összesítve tehát gyönyörforrás, ami abban kulminál, hogy a húspogácsával egyetemben a nép magáévá tesz egy kis amerikai életérzést is. Mi más ez, ha nem a giccsmagatartás iskolapéldája, ember és dolog pszichológiai kapcsolata, mely a gyorsétterem allegóriájában absztrahálódik, többszörös konnotatív tartalommal gazdagítva annak végtermékét, ami tulajdonképpen nem több mint két fél laffancs zsemle közé begányolt parizeri babérokra törõ (és magaslatokat ostromló) fasírtcafat.