Azóta az új testületbe bejutott 4 olyan képviselõ, akit az ellenzõk állítottak, így joggal reménykednek abban, hogy - szemben a régi testület egyhangú támogatásával - jobban tudják az érdekeiket érvényesíteni.

Megtartották a közmeghallgatást a részletes hatásvizsgálatról, amin kb. 30-an jelentek meg, nagy többségében az ellenzõk. Valószínûleg többen eljöttek volna, ha a felügyelõség nem hétköznapra írja ki az idõpontot, ráadásul nem akkorra, amikor sokan a földeken végzik az õszi munkákat.

Az õrbottyáni önkormányzat, amely szintén az ellenzõk táborát gyarapítja, fogadott egy szakértõt, aki többek között azzal állt elõ, hogy a tanulmány végén szereplõ, a lerakható veszélyes hulladékokat felsoroló lista elég pontatlan, mert közülük többet is - a hatályos környezetvédelmi elõírások értelmében - kizárólag égetéssel lehet megsemmisíteni vagy éppen tilos lerakóban elhelyezni. Ezt a hibát késõbb a hatástanulmányt készítõ cég is észrevette, mivel a meghallgatásra már az új, pontosított jegyzékkel érkezett: a korábbi 7 oldalt kitevõ lista 3 (sic!) oldalnyira szûkült le. Róluk egyébként azt kell tudni, hogy bár országszerte közel egy tucat hatástanulmányt készítettek eddig kommunális és III. osztályú veszélyeshulladék-lerakóra, I. és II. osztályú veszélyes lerakóra még egyet sem...

Az említett szakértõ a továbbiakban egy olyan ötlettel állt elõ, ami egy magamfajta kukabúvárnak a szívét melengeti. Úgy érvelt, hogy - mivel a beruházó cégnek még semmilyen referenciája nincsen - elõbb nyugati mintára valósítson meg egy szelektív hulladékgyûjtési rendszert, ezt használja fel referenciamunkának, majd aztán építsen veszélyeshulladék-lerakót. Papp István, az egyik ellenzõ úgy fogalmazott, hogy ez nem elképzelhetetlen gondolat, mert "van rá fogadás a faluban". Emlékeztetett arra, hogy 1990-ben, amikor még õ volt a polgármester, az elsõ dolog az volt, hogy elõbb összeszedték a falu apraját-nagyját, majd az összes szemetet a falu körül. Ha már rendszerváltás, akkor legyen az a szeméthelyzetben is. Hasonlót azóta sem csinált senki. Sõt, a jelenlegi testület azzal érvelt a lerakó mellett, hogy mennyi illegálisan elhelyezett szemét hever a falu határában: készítettek egy nagy tablót, amin hulladékkupacok fotói láthatók. Én úgy gondolom, hogy ezek nem akkor fognak megszûnni, amikor lerakó létesül, hanem akkor, amikor egy jól mûködõ gyûjtõrendszer üzemel a faluban.

Jelen volt a közmeghallgatáson a parlament környezetvédelmi bizottságának kisgazda tagja, bizonyos Kenessey úr is, aki egyszerûen lokálpatriotizmusnak nevezte a lerakót ellenzõk gondolkodását, amit azok kikértek maguknak.

Az õrbottyániak megkérték a beruházó Trashcan Kft. képviselõjét, hogy mutatkozzon be, beszéljen a cégrõl stb. Mike Ferenc úr ezt azzal hárította el, hogy most nem hajlandó, de ha levélben felkeresik, akkor válaszol, vagy ha nagyon akarják, akkor egy hasonló fórumot szervezve leül beszélgetni. Múltkori számunkban megírtam, hogy Mike urat gyakorlatilag nem lehet szóra bírni, ez azóta sem sikerült. Ismételten csak a titkárnõig jutottam, visszahívást nem kaptam. Úgy érzem, ez a rejtõzködés a beruházó cégnek hátrányos, mivel így mindenki azt gondol róluk, amit akar.

A cégbírósági bejegyzés szerint ez év februárban alakult cégben a nyár folyamán 60%-os többségi tulajdont szerzett egy svájci cég, amely "mindenféle áru exportjával és importjával" foglalkozik. Az ellenzõk azt gyanítják, hogy az EU-csatlakozás után (ami elég közel van) Nyugatról fognak veszélyes hulladékot behozni Rátót határába.

Most, november végén, az önkormányzati választások és a közmeghallgatás óta a faluban kissé megváltozott a közvélemény: számosan elbizonytalanodtak a korábbi egyértelmû támogatók közül. Papp István abban reménykedik, hogy a hatóság vagy nem adja meg a környezetvédelmi engedélyt, vagy olyan szigorú biztonsági elõírásokat támaszt, hogy a beruházónak nem éri meg megépíteni a lerakót.

Lapzártakor érkezett a hír, hogy a hatóság megadta a környezetvédelmi engedélyt. Hátra van még az építési engedély, amit az önkormányzat, hanem Vác városa jogosult megítélni a falunak.