Tévé nélkül

Úgy vélem, hogy 10-20 éven belül egy sor peres eljárás végül rákényszeríti a vállalatok igazgatóságait, ismerjék el, hogy a termékeikhez szenvedélyes hozzászokás alakul ki. Õk mindig is tudták, hogy az üzletük károsítja az embereket és a társadalmat. A tartalmuk alakítja a magatartást és romboló hatasú. És a gyerekeket célozzák meg. A tévétársaságokról van szó.

A tévé olyan nagy mértékben hozzátartozik az életünkhöz, hogy csak ritkán gondoljuk meg, mit is csinál az velünk. A Tévémentes Amerika (TV-Free America) nevû szervezet erre kínál számunkra lehetõséget. A dohánymentes nap sugallatára, amelyik a cigarettázók számára ajánlja, hogy hagyjanak fel a szokásukkal, a Tévémentes Amerika szervezet minden áprilisban rendez egy Nemzeti Tévékikapcsolási Hetet. Ez 1997-ben április 24 és április 30 között volt.

Ha valaki nem érti, hogy miért kell egy hétre feladni kedvenc sorozatát vagy a híradót, a Tévémentes Amerika tavaszi hírlevele tele van tréfás rajzokkal, tanulmányokkal és levelekkel, hogy egy kis szünetet adjanak a tévé leghûségesebb nézõinek.

Kent Matheson (Adbusters)

Az Amerikai Szív Társaság hirdetésén egy útjelzõtáblát látunk, rajta egy gyerek képével, amint ül a tévé elõtt, a felirattal: "Figyelmeztetés: a gyerekek nem játszanak." A további szöveg: "Valaha a gyerekek szaladgálással és játékkal töltötték az idejüket. Ma leggyakrabban a tévé elõtt találjuk õket, és ez zavart okozhat. A testmozgás hiánya elhízáshoz és a vér koleszterinszintjének emelkedéséhez vezet. Az április 24 és 30 közötti Nemzeti Tévékikapcsolási Hét segít aktívabbá tenni a gyerekeidet."

A Calvin és Hobbes rajzsorozaton azt látjuk, hogy a tévékészülék ugrál és harsog, miközben Calvin apja ül és nézi. Következnek a hírek a szemtanú-akcióról. "Vérrel befröcskölt gyalogjárdák és letakart hullák!" üvölti a tévé. "Lehet, hogy a következõ áldozat TE leszel? Bemutatjuk a zokogó, hisztérikus rokonokat és elmondjuk, hogy TÉGED miért bénít meg a tehetetlen félelem". Az utolsó képen a tévé ki van kapcsolva és Calvin apja nyugodtan olvassa az újságját. Levél egy gépkocsivezetõtõl: "Egy falusi gazdaságban nõttem fel, sosem volt tévénk. A fiam tévé nélkül nevelkedett. Fociztunk, kártyáztunk, könyveket olvastunk, görkorcsolyáztunk, kerékpároztunk vagy dolgoztunk a kertben. Hallo, Amerika: létezik tévé nélküli élet. OLYAN SOKFÉLE dolgot lehet csinálni."

A tévé behatol mindenhová és lassan a tévével szembeni ellenállás is, így Tazmániából is érkezett egy levél: "Kicsikét tévéhez szokott vagyok, és az elmúlt két hetet nélküle töltöttem. Meg voltam lepve, hogy túléltem. Megkedveltem, hogy így éljek." Adam Hochschild a New York Timesben fájlalja, hogy a tévé mindenhol jelen van: a repülõtereken a repülõgépeken, az iskolákban, az üzemanyagtöltõ állomásokon, a bevásárló utcákban. Még a földalatti állomásokon is. Állandóan szól, s olyan magasan van, hogy nem tudjuk lejjebb venni a hangerejét. Azt írja: "Kinek szolgál ez? Az utasok nem kérték a tévét. A készülékek azért vannak ott, mert sok pénzt csinálnak a bemutatott hirdetésekbõl." Idéz egy NBC-vezetõt: "Az a hivatásunk, hogy szemgolyókat adjunk el a hirdetõknek."

Ha a szemet foglyul ejtik, elképzelhetõ, hogy mit tesznek a tudattal. A Tévémentes Amerika hírlevele közöl egy írást John Krull, az indianapolisi Star & News munkatársának tollából, amelyben leírja a rendelkezésre álló legjobb tévével, a közszolgálati adóval kapcsolatos tapasztalatait. Rövid idõn keresztül õ fûzött megjegyzéseket az állam híreihez. Egyszer a mûsorvezetõ olyan kérdést tett fel neki, amelynek sok összefüggése volt és õ néhány másodpercen át gondolkodott a válaszon. A mûsorvezetõ fészkelõdni kezdett és jelezte, hogy kezdjen már beszélni, s belekottyantott valami ostoba és lényegtelen dolgot. A következõ hirdetési szünetben a mûsorvezetõ odahajolt hozzá és azt mondta: "Gyorsabban kell mozdulnia. Ne gondolkodjék, csak beszéljen. Úgy jobban megy a tévé." Pontosan így van. Ne gondolkodjunk, csak beszéljünk. Krull szerint: "A legtöbbünknek szükségünk van egy kicsi idõre ahhoz, hogy végiggondoljuk, az adott eseménnyel kapcsolatban mit gondolunk, vagy érzünk. A tévé arra biztat bennünket, hogy felületes válaszokat adva azonnal feleljünk."

William J. Bennett, a Nemzeti Sajtóklubban tartott elõadásában mondta: "Két statisztikai adatot állítok egymás mellé. Az egyik szerint az átlagos amerikai igen kevés idõt áldoz a családjára, a másik azt mondja, hogy egy átlagos amerikai hetenként 21 órát tévézik. Úgy tûnik, hogy ez egyszer: kapcsoljuk ki a tévét és végezzünk házi munkát." Az Amerikai Gyerekgyógyászok Akadémiája támogatja a tévé-kikapcsolási hetet. Az Amerikai Orvostársaság a tévékikapcsolási plakátokat 20.000 iskolaigazgatónak küldte el. 24 állam kormányzója helyesli az ötletet. Többezer iskola vesz részt benne.

Mindannyian tudjuk, hogy a tévé tele van erõszakkal és szexualitásra való utalással. Gondolatoktól mentes. Testünket óránkon át mozdulatlanná teszi. Agyunkba ültet olyan áruk iránti vágyat, amelyekre soha nem lett volna szükségünk. Egy eltorzult világot mutat be, amelyben az emberek sokkal sekélyesebbek, bosszúállóbbak, anyagiasabbak, megbízhatatlanabbak, mint amilyenek a valóságban. Rettenetes leckéket ad a gyerekeinknek arról, hogy miként lássanak és viselkedjenek. A tévé elveszi az idõnket és az életünket. Nos, miért nyugszunk bele ebbe? Tegyünk fogadalmat a tévéhirdetésekre vonatkozólag egy hétre, minden hétre. Muzsikáljunk magunknak, futballozzunk mi magunk, találjunk humort a saját életünkben, találkozzunk a családunkkal és a szomszédainkkal. Olvasd el a híreket, könyveket, olvass fel a gyerekeidnek. Szabadítsd meg magadat azok hatásától, akik azt hiszik, hogy gondolkodás nélkül kell beszélni és azt gondolják, hogy a szemed és a tudatod árucikk. Éld a saját életedet egy héten át. Vagy tovább. Kapcsolat a Tévémentes Amerikával: 1611 Connecticut Avenue NW, Suite 3A, Washington DC 20009. (T.: 202-887-0436).